joeymano

Akkora elánnal indultam neki az idei év Várólistacsökkentésének, hogy rögtön a kiskapus, +12-es listámról választottam egy könyvet. És ráadásul ez a listám most sokkal szimpatikusabb, mint az eredeti 12-es listám. De garantálom, hogy egy hónap múlva pont a fordítottja lesz.…

Én eddig megúsztam sorozatok nélkül. Alig volt, aminek elkapott volna a gépszíja. Ott volt Libba Bray, aztán ennyi. Egyszerűen nem tudtam megérteni másokat, miért vannak oda a sorozatokért. Aztán idén megértettem, most meg már ott tartok, hogy három, nem..., négy, dehogy... öt!…

Hát ez valami felüdülés volt most nekem. Csak egy gond van vele, hogy vége van. És már megint várni kell a következő részre. Azért ez egymás után kétszer eléggé nyomasztó, meg kell, hogy mondjam. És hogy miért volt felüdülés? Mert egész héten tudtam, hogy 10-12 óra munka…

Színházban jártam a múlt hét elején, ahol Szép Ernő Lila ákácát adták elő. Aztán mivel annyira nem voltam elájulva tőle, piszkosul izgatott a gondolat, hogy egy nagyon jó sztoriból sikerült mindezt produkálniuk, vagy épp fordítva. A könyv után az épp fordítva jöhet…

Agota Kristof alig két hónapja halt meg. Magyarországon született, Kőszegen lakott sokáig, majd '56-ban férjével együtt elhagyta az országot, Svájcba költözött. Először verseket írt, majd megszületett A nagy füzet című kisregénye, utána A bizonyíték, és végül A harmadik…

Túl vagyok az első hangoskönyvemen. Először azzal kezdem, h miért jó ez. Jó, mert munka után hazafelé tartva kizökkent, segít a lelki elcsendesedés útjára lépni, ha el nem is jutok odáig. Nem kell az időt magammal tölteni, hanem el tudok menekülni a saját világomból hallgatva…

Az időutazó felesége után volt bennem egy olyan szikra, hogy Niffeneggert, köszönöm szépen, többet nem. Annak ellenére, hogy csodáltam a képességet (és valószínűleg türelmet), amivel azt a bonyolult történetet megírta úgy, hogy még az utolsó elvarratlan szálat is képes volt…

Jelentem megtaláltam a tökéletes gyógyírt hőség ellen. Nem kell mást csinálni, mint a 29 fokra felhevült szobában beülni kedvenc helyedre, ahol olvasni szoktál, és kis adagokban, lassan, mondatról mondatra, szóról szóra haladni egy Fekete István kötettel a kezedben. Amint a…

Igazából nem is annyira varázslatos a cím, mint ahogy először gondoltam. Gondoljunk csak bele. Megfogjuk a nagyinál a váza alól a kör alakú csipketerítőt, óvatosan a szemünk elé emeljük, átnézünk a réseken, és meglátjuk a jövőt. Elképzelem az írónőt, amint kitalálja a…

Ez volt a másik könyv, amit magammal vittem a kirándulásra, így nem volt más választás, mint belekezdtem. A Rubinvöröst akkor határoztam el, hogy elolvasom, amikor olvastam Heloise posztját róla. És mekkora mázli volt, hogy pont nálam volt a könyv. :) Van pár ember, aki különös…