Akkor most keresek egy online francia szótárt, mert alapműveltségemnek sajnos nem része ez a trés szócska.... (keresgél, tölt az oldal)... és végül a Wiktionary azt mondta, hogy a lot, much. Magyarul valami baromira tippelnék. És ezt azért mondom el nektek, mert a kötetben Abby Normal a krónikáiban nagyon szívesen használja ezt a szócskát, és engem frusztrált.

De hogy ne csak a rosszal indítsak. A Csak egy harapással elérkeztünk Moore vámpírparódia-trilógiájának utolsó, egyben befejező részéhez. Az előző kötetet azzal csuktuk be, hogy Abby bronzba öntötte Jodyt és Tommyt, hogy örökkön-örökké együtt lehessenek, valamint a fővámpír megvámpírosította Chetet is, a drabális, borotvált macskát. Ez a két dolog volt az, ami aztán óriási gubancot okozott a városban.

Ez a rész jobban tetszett, mint a Vérszívó, bár más jellegű is volt. Ugye ott Moore jobban kihangsúlyozta Jody és Tommy párkapcsolatát annak minden nehézségével. Itt azonban nagyobb hangsúlyt fektetett a vámpírmentesítésre, az akcióra. A könyv viszont mind a 270 oldalán keresztül csak közepes lángon égett, nem forrt fel, nem volt régi irodalmi kifejezéssel élve katarzis benne. Csak úgy, egy harapással feloldotta a problémát Moore, nem vitte túlzásba.

A figyelmet azzal tartotta fel, hogy több szemszögből mutatta be a történetet, egyazon időben, de más helyen történő eseményeket mind más-más szereplő szájába adta. A legtöbbet Abby krónikáiból tudhatjuk meg, aki most egész szimpi csaj lett, bár igyekeztem nem elképzelni hogyan is nézhet ki, mert akkor újra és újra ellenszenvessé vált. Bírom, hogy Moore Hondákat pakol a szereplői alá, azonnal szimpatikus emiatt. :)

Különben meg haláli a humora, pl. hangos, mint égő medve. Nem tudom eldönteni, hogy ezek a szófordulatok csak úgy folynak az íróból, vagy ül felette és kényszeredetten jönnek ki belőle. Inkább az első verziót tudnám elképzelni, és szívesen ülnék le vele beszélgetni, ahol szem nem maradna szárazon.

Kimondottan jól éreztem magam olvasás közben, vicces volt, hamar rá tudtam hangolódni a sebességre, a történésfolyamra. A katarzis hiányzott ugyan a végéről, de ettől függetlenül jó érzéssel tettem le a könyvet. Vámpírfrászom ide vagy oda, jó volt, na. :) Olvassátok!

Christopher Moore: Csak egy harapás. Agave, 2010.