Elég gyorsan kiderült számomra, hogy ez a könyv egy ifjúsági regény. Aztán belegondoltam, hogy kell-e ez most nekem. A válasz egyértelműen igen volt. Viszont ifjúsági regénynek kicsit sokkoló.
Hannah nővéréhez utazik Londonba, hogy kisegítse őt édességes boltjában. Hannah azonban a lehető legrosszabb időpontban érkezik Londonba, 1665-ben, a pusztító pestisjárvány kellős közepébe. A testvér, Sarah utolsó levelében megkéri ugyan Hannaht, hogy mégse utazzon fel a városba, de a levélnek nyoma veszett, és ha már ott van, nem küldi haza.
Abból szokott kiderülni számomra az, hogy a könyvet már kinőttem, hogy észreveszem az oktató jellegét. Olyan érzés, mint amikor nézem a Hupikék törpikéket, és felfedezem benne a tanulságot, amit gyerekként még nem láttam meg, csak tudat alatt hatott. Nem volt ez másként Hannah történetével sem. Hannah most éppen abban a korban van, amikor az első szerelem kerekedik minden fölé, kiegészítve a fiatalság kíváncsiságával. Még nem fogja fel a körülötte levők fontosságát, mindenről először saját maga jut eszébe, majd hirtelen észbe kap, hogy nem csak ő van a világon. Az egyik válságos helyzetben is először a cicájáért aggódik, majd a pestisben elhunytakért.
Mary Hooper mindehhez remekül bemutatja a korabeli Londont, annak minden részletével. Együtt törjük a mandulát a marcipángyümölcshöz Hannahval és Sarahval, és sajnos együtt érezzük a pestis miatt lezárt házból kiáramló orrfacsaró bűzt is. Nem tudom, hogy szerencsémre-e, de Az idők végezetéigben túlságosan részletesen is megismertem a pestist, így nem éreztem rosszul magam egy-egy jelenetben. A másik szerencseforrás, hogy Hooper inkább az édességek elkészítésére koncentrált, mint a betegség részletezésére. :)
A könyv nem több, mint ami, egyszerűsége segít átlendíteni egy agyhalálos állapoton. Tartalmaz üdítő részeket, mint a cukrozott narancshéj, és szörnyűségeket is. Könnyed olvasmány, aminek nyelvezete és stílusa remekül illik a történethez. Olvastatja magát a könyv, annak ellenére, hogy az izgalom ritkán hág a tetőfokára, és különösebb mondanivalója sincs a műnek. Ugyanakkor remekül mutatja be egy év borzalmas történéseit és remek oktató anyag lehet a fiatalság számára. Én pedig, ha már ennyire benne vagyok Hannah, és Sarah történetébe, folytatom is a Szirmok a hamuban-nal, ami az 1666-os londoni tűzvészben játszódik.
Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja. Orlando, 2005.
