Bródy Sándor: Az ezüst kecske
Legutóbb, Amadea megidézte egyik posztjában a magyar klasszikus irodalom hangulatát, ezért kiválasztottam Bródyt erre az alkalomra. Meg amúgy is, Christina olyan szépeket mesélt az íróról. Igen ám, de ez a Bródy nem egyformán írt, így mondhatni én kifogtam a szerintem egyik legkevésbé jót. Legalábbis én nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Első ránézésre olyan, mint egy első próbálkozás első feljegyzései. Bródy szó szerint belepakolta magát a könyvbe olyan kijelentésekkel, h ez és ez itt történt, vagy ott, vagy nem is tudom, igazából ez nem is olyan fontos. Hát ilyenkor én mindig elbizonytalanodtam, h meg akarta-e egyáltalán írni ezt a könyvet? Az egész történet zavaros, nem értem a mondanivalóját igazán. Mondhatni pár fejezet lényegét kiszűrtem, meg merem kockáztatni, h meg is értettem, de az egész mibenléte nekem kérdéses marad. Főleg, h nehezen tudtam rá odafigyelni, el-elkalandozott a gondolatom olvasás közben, kimaradtak bekezdések. Nem akartam abbahagyni, mert utálok könyvet abbahagyni. A végén már voltak értelmesebb részek szerencsére.
A történet nem nagy durranás: Robin Sándor, az ügyvédjelölt Pesten lakik két barátjával, egy tanárral és egy festővel. Egy nap beállít Robin mátkája faluról az anyjával és testvérével. Robin feleségül veszi, mert úgy hallották, ez egy jó gyógyszer a szegénységre. A tanár az utcára kerül, a feleség, az anyós, és a festő marad. Robinnak van egy sétapálcája, amelynek végén egy ezüst kecske csücsül. Ez az ezüst kecske menti meg őket sokszor az éhhaláltól, amikor zálogba vágják. Ha egy kis pénz kerül a házhoz, az az első, h a kecskét kiváltsák. És akkor itt volt vmi gubanc a történetben, jött vki nem is igazán odaillő, meg sokszor pislogtam, h most mi van? De az a lényeg, h közös gyermekük meghal, félre...nak és elválnak útjaik, és innentől minden megváltozik. Robin nagyfejes lesz a parlamentben és a többi...
Azon nem csodálkozom, ahogy Bródy leírta az akkori parlament működését. Mintha a mai politikusok onnan vették volna a mintát. A rokon haverjának a rokona csinálja ezt, aztán az csinálja azt, aki éppen megszorult anyagilag, és éppen azt szorongatják meg, aki nem hajlandó kooperálni, vagyis akit nem tudnak lefizetni. Mert becsületesség ebben a szakmában nem létezik. Csak akkor vesznek észre, ha teszel is érte vmit. Mert csak akkor lehetsz te is vki, akkor férhetsz oda a zsírosbödönhöz. Erősen elferdített képet vetített Bródy a szemünk elé, de sajnos van benne igazság.
A könyv vége felé mintha Bródy belejött volna az írásba. Egyre gördülékenyebben lehetett vele haladni, meg lehetett érteni, mit is akar. Az elején sajnos nagyon össze-visszának találtam. Itt már bepillanthatunk a szegény festőnk életébe is, aki közben királyi festővé vélt. Ez a rész szép volt, tetszett, de nem árulom el, mert az spoiler lenne.
Bródy első nekifutásra ezt váltotta ki belőlem. Most még van egy próbálkozása, mert a kötetben helyet szorítottak a Két szőke asszony című kisregénynek is. Elolvasom azt is. Most már csak egyet nem értek, h miért pont ezt rakták be A magyar próza klasszikusai sorozatba, és mért nem a Két feleség/Hófehérke párosítást, amit Chris is olvasott???
