Ugo di Fonte alias Peter Elbling: Az ételkóstoló
Folyton le akarom hagyni az első "ó"-ról az ékezetet. Sztem nem kell oda, nyelvújítást követelek! :)
Most azon gondolkodom, mit írjak a könyvről. Már múlt héten befejeztem, de vhogy nem akaródzott írni róla. De ez becsület kérdése, úgyh vmi csak ki fog jönni.
Ugo di Fonte egy szegény senki, akit az apja sosem ismert el, akinek a bátyja egy bunkó, és akinek van egy kislánya anya nélkül. Egyik nap megcsinálja a "szerencséjét", amikor a tartomány/város/megye hercege átnyargal kíséretével a földjén letaposva az utolsó ehető babszemeket. Ugo, minden mindegy alapon jól beszólt ennek a hencegnek (A Gumimacikban volt a henceg:)), aki aztán megkegyelmezett neki, ha elvállalja a nemtomkinek a munkáját. El is vállalta, nem tudva mire számítson. Hát nem a legnépszerűbb melót kapta a vidéken, mert ételkostoló (mondom, h nem kell oda az az ékezet) lett. Tudniillik, h a reneszánsz Itália hemzsegett a mérgezéses ügyektől, és a herceg is ettől félt, ezért mindig megkostoltatta a kajáját. Egyébként nem tudom, h minek, mert sosem gyorsan ható mérget használtak, és az alatt az egy perc alatt nem lett baja még az ételkostolónak. Aztán Ugo egyre közelebb kerül a herceghez, a lánya meg cseperedik, lesz itt szerelem, üzekedés, boszorkányszombat, 8 napos esküvő, pestis járvány és gyomorforgató egyéb jelenetek.
A sztori nem túl izgi, a rengeteg kaja annál inkább. Ennyit enni nem tudom hogyan voltak képesek. Leültek este 8 körül vacsorázni, és hajnali 3-4-kor álltak fel az asztaltól, mert akkorra fejezték be a desszertet. Nem csoda, h ez a herceg olyan nagy darab lett. A kajákról folyton részletes infokat kapunk egészen az alapanyagokig, mert Ugo a végére már tökélyre fejlesztette a fűszerfelismerő tehetségét. Továbbá megismerhetjük az udvar mindennapi életét, egy kicsit dilis herceg dilijeit. Néha hányingerünk is támad, de egyszer biztosan, amikor a herceg megkostoltatja Ugoval a vizeletét, mert azt hiszi, h mérget evett... na, még most is kirázott tőle a hideg. Brrr...
Én nem találtam különösebben érdekesnek a könyvet. Megmondom őszintén én azt sem hiszem, ez valaha így megtörtént, de persze ki tudja. Ha osztályoznom kéne, akkor egy hármasalát kapna, és nem is javíthatna. Pont.
