A borító nekem nem mondott sokat erről a könyvről, és a Könyvmolyképzős könyvek mostanában elég sokszor belecsalnak abba a tévhitbe, hogy ha a borító nem tetszik, akkor a könyv sem lesz jó. Így volt ez a Waverley-kerttel és a Rubinvörössel is, bár ez utóbbinak, ha jobban belegondolok, a fülszövege akadályozott egy ideig. De lényeg a lényeg, hogy kellemesen csalódtam a borító ellenére.
A borítón Chloé Saunders szobrozik feltehetőleg, aki a főszereplő is egyben. Egy átlagos 15 éves lány, akivel életének azon a napján találkozunk, amikor az gyökeresen megváltozik. Kezdődik azzal, hogy reggel emberek tűnnek fel és el a szeme elől, megjön az első menzesze, és ráadásként még egy olvadozó gondnok is végig kergeti a sulin mindenki szeme láttára. Ez még nem elég, mivel azt hiszik, hogy megőrült, elszállítják egy intézetbe, ahol a következő két hetet fogja tölteni. Itt találkozik Torival, Rae-vel, Lizzel, Simonnal és Derekkel. De miért vannak ők egy helyen, mi az, ami összeköti őket?
Az elején nem igazán tetszett a történet, aztán már csak azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni. Van benne titok, meg kaland, és könnyen olvastatja magát. Vagyis olyan pont nekem való, olyan nyári meleg estére a teraszon. Aztán már csak az volt a probléma, hogy az a napocska már megint túl gyorsan bukott le a horizonton, és már megint a mesterséges fényforráshoz kellett folyamodnom a szobában. De sebaj, olvassuk tovább.
Mi a helyzet a szereplőkkel? Van itt mindenféle, mindenki talál magának szimpatikusat. Chloéban az tetszett, hogy tök emberien viselte a megpróbáltatásokat, vagyis elszaladt a szellem elől, félt tőle, amíg fel nem fogta mi történik vele valójában. Pont megtalálta az írónő azt az egyensúlyt az időben, amíg barátkozott a sorsával, amíg ellenállt a diagnózisnak, és amikortól rájött az igazságra. Kapunk titokzatos szereplőket is a testvérpár, Simon és Derek személyében. Tori a tipikus nagyszájú a csapatban, aki féltékeny az új lányra, mert ő lett a jó kislány, aki mindent megtesz azért, hogy kikerüljön az intézetből. Rae hasonlít a jó barátnők kategóriába tartozókra, akik általában segítik a főhősöket.
Volt egy pillanat a Derekkel azon a bizonyos estén, amikor kicsit elvesztettem a hitem a könyvben, és megijedtem, hogy ez is csak egy olyan tipikus könyv lesz. Választ erre nem kaptam még, a további részekből derül majd rá fény. Azt nem mondom el, mire gondolok, mert spoiler lenne. Van annyi a könyvben, hogy kíváncsi legyek a következő részre, de számomra inkább a felejthető, mint a maradandó élményt okozó kategóriába került. Olyan egyszer olvasható kategória. Tiniknek nagyon kapós lesz, úgy érzem. A stílus, a téma, az a bizonyos valami vonzó lehet számukra. Nekem meg megmarad nyáresti olvasmánynak.:)
Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző. Könyvmolyképző Kiadó, 2011.
