Kőrösi Zoltán műveibe Annamarie oltott be a Szerelmes évek kapcsán. A beszámolója alapján egyértelműnek éreztem, hogy Kőrösi az én íróm. Meg is vettem az előbb említett könyvét, és a Budapest, Nővárost is. Az idei Könyvfesztiválon pedig volt szerencsém dedikáltatni is mind a két kötetet. Ha már dedikáltattam, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elolvasni az egyik kötetet.
A Budapest, nőváros a Kőrösi lakóhelyéül szolgáló Ferencváros mindennapi életét mutatja be nekünk egy nem mindennapi stílusban és formában. Úgy tudom elképzelni, hogy Kőrösi nap, mint nap a bérház ablaka elé húzott karosszékéből figyelte az utcát, figyelte az utca népét. Ahogy megpillantott egy mozzanatot, azonnal besöpörte az egész világot mellé, majd szépen kirázta az üres papír felett, míg azok valamilyen meghatározhatatlan varázslattal egy tartalmas egésszé álltak össze. A végére tett egy pontot, majd az egész megfigyelést kezdte az elejéről, míg be nem telt a kötet. Voltak közötte rövid szösszenetek, intuíciók inkább, egy-egy sokatmondó gondolat. Aztán voltak már-már novellának mondható történetek.
Kőrösi olyan magaslatokon gondolkodik, amit én, egyszerű halandó olvasó sajnos nem mindig fogtam fel. A gondolkodásában azonban van valami borzasztóan fondorlatos, szerintem ő a feje tetején látja a világot, és még azt is tükrözve. Én ilyen hasonlatokkal még sosem találkoztam, máshoz viszonyítja a kiindulási pontokat, másként képes észrevenni a világot, olyan dolgokat is megfigyel, ami mellett én, egyszerű halandó világszemlélő simán elsétálok. És ez volt az, ami igazán megfogott tőle. Az elején nagyon nehezen birkóztam meg az egy egész mondatot alkotó kis novellákkal. Mindegyik alkotóeleme egy keret, amiből kiindult a történet, és amibe a végén visszaér. Közben pedig el-elkalandozik mindenfelé. Ezeket a vége felé már nem szívesen olvastam, és volt bennem egy kósza sóhaj is, hogy végeztem vele. Ezt a könyvet úgy jó fogyasztani, hogy kicsi adagokban, amikor van időnk belemélyedni a szavak erejébe és hatásába. Én is ezért haladtam vele ilyen lassan, mert elő-elővettem, és lassacskán falatoztam belőle. A kötet minősége viszont valami csoda. Keménykötéses, textíl könyvjelzős, és tele van régi fényképekkel, amik hozzájárultak a történetek hangulatához.
Tehát ami igazán megfogott Kőrösiben, az a gondolkodása, ami merőben eltér az enyémtől, sőt talán a legtöbb átlag földönfutóétól. :) Na nem akarom én itt az egekig magasztalni az írót, mert a végére már sok volt nekem belőle, de ha a regénye is tükrözni fogja ezt a felfedezett csodát, akkor már nagyon boldog leszek, és ha még több pontot is fog használni, akkor aztán minden várakozásomat felül fogja múlni. :)
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros. Kalligram, 2004.
