Egyszer minden történet véget ér, és minden jó, ha a vége jó, mondja a mondás. Már csak egy exet kell legyőznie Scottnak, hogy végre valahára boldogan éljenek Ramonával, míg meg nem halnak. Igen ám, gondolhatnánk ezt, de akkor miért van Scott újra depresszióba, és miért nem hajlandó hónapokig kikelni az ágyból? Ramona eltűnt, és Gideon, a főgonosz szelleme is ott ólálkodik a lapok között.
Scott a több hónap punnyadás után kétségbeesve próbálkozik be minden exénél egy egyéjszakás kalandra. Még Kimnél is, akihez elutazik északra, a nagy büdös semmibe, hogy felkészüljön a végső összecsapásra.
Túl gyorsan értem a kötet végére, ez is mutatja, hogy O'Malley mintha belefáradt volna a saját történetébe. Gyorsan összecsapta a mondandóját, hirtelen váltott a jelenetek között, nagyokat ugrott az időben. A harc maga nagyon beteg volt, de az a Gideonos fordulat dobott az egészen.
A kötet végén találunk pár magyar képregényrajzolótól mini képregényeket. Például Lakatos Istvántól is, amire nagyon kíváncsi voltam, és mondhatom egy szokásos tipikus sztorit kerített nekünk a könyv végére.
Ezzel véget ért Scott Pilgrim története. Most már a filmet is meg fogom nézni, úgy döntöttem.
Ha kíváncsi vagy, hogyan tetszettek az előző részek, itt elolvashatod őket: 1, 2, 3, 4-5.
Brian Lee O'Malley: Scott Pilgrim feltámadása. Nyitott Könyvműhely, 2011.
