Ez volt a másik könyv, amit magammal vittem a kirándulásra, így nem volt más választás, mint belekezdtem. A Rubinvöröst akkor határoztam el, hogy elolvasom, amikor olvastam Heloise posztját róla. És mekkora mázli volt, hogy pont nálam volt a könyv. :)

Van pár ember, aki különös képességgel rendelkezik, méghozzá képes spontán időutazni. Az előrejelzések alapján Charlotte az, aki örökölte ezt a gént. Egész életében így nevelték, felkészítették az időutazásra, ami a 16. életéve után következik be. Csakhogy senki sem gondolta volna, hogy unokatestvére, az egy nappal később született Gwendolyn lesz az, aki örökölte a gént. Ez persze problémákat fog okozni, de még szerencse, hogy van egy segítője, az elképesztő Gideon...

Én méltán nevezem a könyvet Vörös pöttyösnek, remekül beleillik a kiadó ilyen jellegű könyveinek a sorába. Tinik a főszereplők, akiknek tini eredetű problémáik vannak: a suli, a barátok, a sztárok, a pasik. Ez a vonulat nekem már kicsit sok, azt hiszem kinőttem belőle. Az írónő mégis úgy volt képes csavarni a szavakat, bonyolítani a történetet, hogy érdekeljen, mi fog következni. Nem helyez túlzott hangsúlyt a tinivilágra, ami kifejezetten szerencsés volt részemről. Szimpatikus volt az időutazás gondolata, hiszen én is mindig azt szeretném, hogy csak egy kicsit mehessek vissza a múltba és húzhassak magamra rokokó ruhát, és legyek rendkívül művelt, és minden ezzel járó dolog. Már ezzel könnyű volt engem megfogni.

Érdekfeszítő a cselekmény. Remekül fel van építve, nagyon cselesen képes a legváratlanabb pillanatokban elkottyantani valamit, amivel csak még bonyolultabb lesz minden, és még inkább akarjuk tovább olvasni. Szimpatikus a misztikus vonal, a különleges szereplők képességei, amiknek nyilvánvalóan a következő részekben lesz jelentősége. Mert ugye nem kell ma már ilyesmit mondanom, hogy ez egy trilógia első része. :)

Vannak itt azért forgatókönyvszerű történések, például a menő pasi elkezd szimpatizálni a kevésbé népszerű lánnyal, mert persze nem az érdekes, aki követi az utasításait, hanem az, aki szembemegy velük. Érezhető egy kis úgyis-összejönnek-feeling, de ez szerintem sorsszerű minden könyvben. :)

Az a jó ebben a könyvben, hogy nem több annál, mint amit sugároz. Egy szórakoztató, kikapcsolódós könyv, ami remekül van megírva, és amihez társul egy kis rejtély, egy kis érdekfeszítés is, hogy ne hagyjuk elpunyulni az agytekervényeinket. Na meg persze a hatásvadász elemek sem hiányozhatnak, amitől olvastatja magát. Szimpi volt nagyon, várom a folytatásokat.:)

Kerstin Gier: Rubinvörös. Könyvmolyképző Kiadó, 2010.