Tormay Cécile: Korinthoszi szerelem
Visszatérésemet egy félbehagyott könyvvel kezdem. Cécile néni novellás gyűjteményét hurcolásztam magammal a közelmúltban a tömegközlekedésre, hogy azért legyen valami a kezembe. De tényleg csak ebből az okból. Ha olvastam is bele, olyan szinten nem tudott lekötni, hogy elolvasott, de fel nem fogott novellák lettek belőle.
Pedig amikor elkezdtem olvasni, még volt benne potencia. A második novella kifejezetten tetszett. Szimbólumokkal, gyönyörű képekkel, mesés görög mondákból ismert alakokkal. Aztán egyre több ilyen történetet kaptam, ami ugyanarra a kaptafára épült, tehát egy muksó belezúg (egy darab pillantás után) egy istennőbe, és érte epekedik, míg az istennő semmibe sem veszi. Az ilyen történetek pedig egy csöpögős köntösbe bújtak. Minél többet olvastam belőle, annál inkább éreztem, hogy elég, nem akarok még egyet olvasni, mert elcsöpögök én is. Ekkor adtam fel. Nekem nem valók az ennyire romantikus, leginkább a Romana és a Tanga füzetekhez illő történetek. Annyiban más, hogy Cécile néni mindezt az ókori görög világba illeszti, így megfigyelhetjük egy kicsit a feltételezett korabeli életet. Azért feltételezett, mert istenek nem valószínű, hogy így jártak a halandók között.
Ha valaki mégis valami fájdalmasan gyönyörűre, és giccsesre vágyik, annak szívből ajánlom ezt a könyvet, egyébként meg nem.
