Walter Kirn: Egek ura

Hmm...

Azért érdekelt ez a könyv, mert egy általam nem igazán ismert életmódot, munkakört írt le. Mindenhonnan ismerős volt, h a nagy Amerikában az üzletemberek reggel felülnek a gépre, üzleti ebédjük lesz a másik parton, majd újra gépre ülnek, és hazamennek a családjukhoz. Nekik ez olyan, mint nekem a Pöttyös utca-Kálvin tér és vissza.

Ryan munkájából adódóan kénytelen utazgatni, ugyanis karriermódosítási tanácsadó, vagyis az éppen munkájukat elvesztett embereknek mondja el, h van kiút, és nem dőlt össze a világ. De a munka bemutatása ennél kifújt. Nem is kell jobban bemutatni, mert már a könyv elején kiderül, h Ryan az utolsó hetét dolgozza le a cégnél, a felmondólevele már a főnöke asztalán van. Két cél lebeg a szeme előtt, átlépni a kritikus egymillió mérföldet kedvenc légitársasága fedélzetén, és elnyerni a hőn áhított munkakört egy titokzatos multicégnél, a MyTechnél. De ezeket a célokat furcsa esetek, letiltott hitelkártyák, üldözési mánia, és zűrös családja is akadályozza.

Sok helyen olvastam, h az író csapong, normálisan zajló párbeszédek között be-beszúr Ryan életéből szeleteket. Csapong, ez igaz, de ki az, aki sosem kalandozott még el egy beszélgetés közben, ki az akinek egy-egy dologról nem ugrott be egy régebbi emléke. Ettől életszagúnak tűnt az egész, ugyanakkor azt is feltételezte, h Ryan már nem érdekelt új emberek megismerésében, már mindegy volt neki, h odafigyel-e vagy sem. Talán a munkája elején jobban koncentrált. De mára már kiégett, már nincs ott a munkájában teljes szellemmel, annyira nem, h néha nem is emlékszik, mikor melyik repülőtéren járt, mikor mit vásárolt. Már csak egy robot, ami végzi a munkáját, és látja a kiutat.

Nem tudtam eldönteni, h főhősünk igazából szeret-e repülni? Régen szerethetett, de mára már megfáradt. Minden szobája ugyanaz volt, hiába mondta, h nem otthonos, neki mindegy, a rengeteg utazásban vmi állandóságra vágyott. Ezt szolgálták az étterem- és hotelláncok megszokott menüjei és szobái. Az is kérdéses volt, h van-e célja. A MyTech egy álom volt, ami nem is volt biztos, h létezik. Azt szűrtem le belőle, h azért akar itt dolgozni, mert dolgozhat otthonról. Hiába élt a fellegekben - szó szerint -, mégis akart vmi stabilabbat. Munkája mellett könyvet is írt, amiben ugyancsak saját magát véltem felfedezni, a fickóval azonosítottam, aki a könyv végén nem tudja, h kijöjjön-e a garázsból, Ryan sem tudta, h kilépjen-e a repülős munkájából. Oké, h ott a felmondás, de nekem nem tűnt biztosnak benne. Semmi sem volt biztos a könyv alatt, minden szétesett szép lassan, a történet is, Ryan is, én is. És a vége nem rakta össze úgy, ahogy igényeltem volna. Nem volt nagy leleplezés, nem volt nagy bumm, amiből rájöttem, h nem is a befejezés a lényeg, hanem minden más, ami a könyvben megbújt. Visszagondolva nekem nehéz olvasmány volt, és bizonytalan vagyok a tetszési faktort illetően is. Mást vártam, mint amit kaptam, de ez a más nem volt olyan vészes. Sőt...

Walter Kirn beszél Ryanről a következő videóban.

A könyvet megveheted például a Nyitott Könyvműhelynél is.