Fábián Janka: Emma szerelme
Nem akarom tudni, mióta van már nálam ez a könyv a könyvtárból... Mindig közbe jött vmi, aztán most elolvastam. Elég hamar.
Nem titok, h a könyv Emma szerelméről szól. De ki is Emma? Tizennégy éves korában ismerjük meg, aki édesapjával éppen hazatér Kanadából az oly' jól ismert környékre, Balatonkörtvélyesre. Emmának esze ágában sincs visszatérni oda, ahol az történt, és ahol ő is ott lehet. Nem tudná újra elviselni és újra felidézni az akkor történteket. De mi is történt akkor, és kivel? Ez derül ki a könyvből.
Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszett a dolog az elején. Volt egy kisebb Abigél beütés, de csak egy mondat erejéig, és nem is volt lényeges, úgyhogy tessék elfelejteni, h akár említettem volna. Az volt a baj, h rengeteg hasonló klasszikust olvastam, és vártam volna vissza a jól megszokott régies nyelvezetet, de ezt ugye nem jogos visszavárni egy ma íródott könyvtől. Erre valószínűleg azért figyelhettem fel, mert a történet sem volt igazán izgalmas. Kiszámítható volt és közhelyes. De, és itt jön a nagyon nagy DE. A történet hirtelen fordulatot vett és beindult és gőzerővel rohant előre és minden történt, és kiszámíthatóan, de mégsem olyan közhelyesen, hanem izgalmasan és szépen és adott hideget és meleget egyszerre, mondatonként változtatva az okozott hőmérsékletet és akkor egyszercsak véget ért a könyv...
És azt miért kellett, h írja, h franciául beszélnek, de a mondat felét félig magyarul félig franciául veti oda? Akkor már vagy az egyik, vagy a másik. Meg miért kellett olyan sokáig váratni arra, h rájöjjek, h itt nem is Emma a lényeg, hanem a szerelme? Mert akkor nem hiányolom végig Emma érzéseit a menyasszonykodása alatt, meg amiatt, ami ott történt. Ezeket leszámítva aranyos történet a maga módján. Meg jó volt olvasni, de engem annyira nem rázott, hatott, érintett meg a dolog. Sőt idegenkedek attól a fordulattól, ami Emmában lejátszódott. De ez csak azért van, mert nekem nagyon-nagyon sok idő kell, h vmiről, ami ennyire bennem van, hirtelen megváltoztassam a véleményem. Jó, oké, h szerelem, meg annak nem lehet parancsolni, de akkor is. A vége megmentette az egész könyvet, és kíváncsi vok a folytatásokra is. Úgyh megyek is a könyvtárba, és követelem, h szerezzék be a többit is. Pont.
(Ha bárki is úgy dönt, a posztom miatt nem olvassa el, ne tegye, mert különben jó, pláne, h ilyen összevissza érzéseket hoz ki az emberből, és ha már romantikára vágyunk, inkább ez, mint a Romana füzetek, jó? :)