Bródy Sándor: Két szőke asszony
Felteszem a kérdést, h ezt a két történetet ugyanaz az ember írta? Mert nem hiszem el. De nem ám. Mert ez a kisregény már jó volt, százszor, ezerszer, milliószor.
Volt egy szőke asszony, ki megcsalta férjét, amiért halállal kellett lakolnia. Nem is akármilyennel, öngyilkossággal. Ugyanis mérget ivott, mert a csalfa asszonynak ez a büntetése. A férj újra házasodott, egy másik szőke asszonnyal. Szépen éltek-éldegéltek együtt, míg ez a másik szőke asszony ki nem faggatta a férfit, ki volt az első asszony, hogy halt meg, miért halt meg. A szörnyű halál ezt a szőke asszonyt elrettentette attól, h megcsalja férjét. Ki is jelenti, és tartja magát hozzá egészen addig, míg egy jótékonysági virágvásáron az a bizonyos tiszt szóba nem elegyedik az asszony standján kisegítő kisasszonnyal, majd a szőke asszonnyal...
A történet erősen általánosít, mert azt mondja, h minden asszony megcsalja férjét. Mert sosem ahhoz megy hozzá, akit szeret, és azzal csalja meg, akit szeret és aki viszont szereti. A könyv szerint erkölcsös asszony nem létezik, csak erkölcstelen. És megcsalni lehet, csak úgy, h arról ne tudjon senki. Még egy barátnő sem. És persze a férj se sejtsen semmit. Mert akkor boldogan lehet élni mind a két férfival. A mi kis szőke asszonyunk játszott a tűzzel, szinte készakarva ugrott a másik férfi karjába, annak ellenére is, h a férje határozottan kijelentette, h úgy járhat, mint az első, ha megcsalja. Mégis belement a játékba, mégis kísértette a sorsot.
Bródy itt már teljesen máshogy ír, mint Az ezüst kecskében. Nincs elbizonytalanodás, nincs feleslegesen odavetett mondat, fejezet. Mindennek meg volt a maga helye, célja. Sokkal jobban olvastatta magát a történet, sokkal tisztább volt a mondandója.
Nagyon bírom ezeket a megcsalásnak vélt cselekedeteket, egy kézcsókot, egy mellkasra borított szőke fejecskét, pár elcsent, elejtett szót. Hova lett a világ? És milyen soká tartotta magát ez a szemérmes viselkedés, és milyen hirtelen lett belőle elegük a népeknek. Bródy is csak sejteti, h mi történt az asszony és a tiszt között. Soha őket mély beszélgetést folytatni nem láttatta, soha egy szerelmes mondatot szájukba nem helyezett. Finom volt, és sejtetős, és pont volt ez így jó. Ez tetszett, jó volt olvasni.