Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Már régen olvastam számomra tökéletes könyvet. És ez most jóleső érzéssel töltött el, és csinált tegnapra egy nagyon jókedvű napot, vagyis még jobbá tett egy amúgy is napsütéses napot. Ugyanis, tegnap volt az évkönyvfotózás, és végre mosolygós képet sikerült csinálnunk a fényképésszel, mert megröhögtetett, és ezért hálás vok. És beöltöztettek talárba, meg sapiba. :) De ez a poszt most nem erről szól...
Szóval számomra azért tökéletes a könyv, mert egyrészt megfelelő hosszúságú, vagyis nincsenek benne felesleges, unalomba átúszó oldalak, minden eseményre pontosan kiszámolt és arányos időt szánt Bray mindenre. Másrészt nagyon szép a nyelvezete, nagyon komoly hasonlatokat, meg leírásokat használt,pl. ez is egy ilyen (ez annyira tetszett, h alig bírtam tovább menni, sokszor elolvastam:)):
"A füvön fekszem, és a felhők átalakulását figyelem. Egy kövér, dundi kiskacsa hősies harcot folytat, de veszít, és átalakul valami mássá."
Harmadrészt pedig izgalmas. Néha komolyan összeugrott a gyomrom, h jajj, mi lesz most. Azt hiszem ilyet még nem éreztem könyv kapcsán.
Ami viszont kicsit idétlenke volt a könyvben, az a lányok értékrendje, a cél, amit meg akartak valósítani az erővel. Kicsit önzőek voltak, és gyerekesnek tűntek az álmaik, pedig már nem voltak gyerekek. Én mindig azt képzeltem, ha 19. század végén még azért elég hamar értek a gyerekek. Pláne azok, akiket kisasszonyoknak nevelnek.
Ezt leszámítva, meg azt, h én a könyv olvasása előtt azt hittem, h Gemma indiai (lehet, h ez SPOILER?), nagyon szuper kis könyv. Ezt most egy tökéletes időpontban olvastam, agyilag elég le vok terhelve, és nagyon jó volt belemenekülni a metrón kicsit, vagy egy előadás előtt. Épp ezért elmondom, h senki ne számítson magasröptű misztikus értekezésekre, vagy bonyolult történetszövésre, inkább egy könnyed, izgalmas kikapcsolódás egy nyugis hétvégére. :)
