Tova Mirvis: A betért
Ez egy hirtelen fellángolásos OKK vállalás volt, amivel kicsit lassan haladtam, de most végeztem vele.
A történetről csak ennyit: Memphis külvilág felé zárt zsidó közösségébe egy fiatal özvegy (Betséba) költözik kislányával (Ayalával), majd jól felkavarják az ott élők életét.
Először is ez egy SzüliFelik feelinges dolog volt, új lakókat muffinnal fogadni (persze az nem kóser, úgyh itt vmi más volt), mindenkit kilesni és megfigyelni, a nők nem dolgoznak, ezért unatkoznak és mindenféle csoportba vergődnek és nincs más dolguk, mint terelgetni a közösség életét, beleszólni a gyerekeik életébe, ami persze csakazértis kisiklik.
A másik, hogy nem igazán tetszett a T/3-as narrátorkodás. Néha, amikor egymás után váltogatta a szereplők véleményét egymás után egy témában, úgy hatott, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna, és sorra más-más szereplőt vágtak volna be, és ők beszéltek volna. Ez a narrátorkodás is visszautal a SzüliFelikre. Nem lehet tudni, h ki beszél, mert aki beszél, mindenhol ott van, mindenbe belelát.
Batséba kezdeti cselekedeteivel jól tudtam azonosulni, vele együtt lázadtam a közösség begyöpösödött szemlélete ellen. Persze ez a túlzott vallásosság, ami Batsébát is jellemezte, már nekem is sok lett volna. És olyan bosszantó volt végig, h ez a népség gyűlöli már a leginkább a vallási szokásokat, és érződik, h kitörnének, mert elegük van már a pénteki sabbatra készülődésből, meg a látszat megtartásából. Mellette meg még mindig olyan görcsösen ragaszkodnak mindenhez, mint ha változtatni kellene nekik, már nem tudnának olyan stabilan a világban élni. Nagyon nem szeretném én sem, ha ilyen szoros keretek között kellene élnem. Már több benne a kellemetlenség, mint a kedvtelés.
És akkor jön egy nő, aki sokkal jobban éli meg a vallásosságot, mint
ők, mégis képes elrugaszkodni a szigorú szabályoktól a zsidó törvények megszegése nélkül, és még a lányaikat is sikerül megbolygatni, visszaadni beléjük az életet, sőt még egyetlen jövőbeni támaszukat, Yosefet is magához tudja láncolni. Sztem saját maguknak generálták a bajt, Batséba alig volt benne, nem is tudott róla sokszor...
A Tóra részleteit néha átugrottam, mert már uncsi volt, meg nem is voltam rá kíváncsi, meg a sok héber? kifejezést nem mindig értettem. És amúgy is uncsi volt és elcsépelt, és normális vége sem volt. És úgy örülök, h vége lett, és nem kell már olvasni.
