Neil Gaiman: Csillagpor
Ha jól emlékszem, amikor azon tanakodtam, mi legyen a blogom neve, vmiért folyton az a szócska futkározott az agyamban, h csillagpor, csillagpor, csillagpor. Aztán addig zaklatott, míg ez nem lett. Utólag egyszerűbb lett volna, ha egyszerűen Joey blogja lesz, vagy nem is tudom.:)
BTW, most nem is ez a lényeg. Lehet, h Nimának igaza lesz, és az Elfújta a szelek olvasása közben mindenféle könyvet ki fogok olvasni, csak azt nem, mert ezt is potom két nap alatt kivégeztem.:) Az az igazság, h volt egy pont az ESZ-ben, amikor kicsit elég volt belőle. És jól esett ez a kis kikapcsolódás most.
A filmet már a premier környékén láttam, és az nagyon-nagyon tetszett. Imádom az ilyen meseszerű történeteket, amit nem gyerekes dobozba csomagolnak, hanem felnőtt fejjel is élvezhetőek. Értsd: nincs tele kicsiknek szóló tanító jellegű maszlagokkal, mint valld be, ha eltörted a vázát.:) Az ilyen kis történeteknek van vmi valóság íze, nem? Hirtelen valódivá válik az unikornis, az elvarázsolt fa, a kis manók, a felhőn ücsörgés. Mind olyan, ami könnyen kiszippant a való világból és segít kicsit kikapcsolódni.
A történetről nem akarok sokat mondani, mert úgyis tudja mindenki, meg amúgy is már olyan sok helyen írtak a könyvről. Szóval nem is mondok semmit róla.
Nem is tudok sokat írni a könyvről, ezért írok össze-vissza bolondságokat. Tetszett, aranyos volt, meg elbűvölő, meg varázslatos, meg hasonló pozitív jelzők.:)
UPDATE
Elkezdtem olvasgatni mások véleményét és ők kifejezték azt, ami nekem az előbb nem jött ki. :) De most leírom.
Nima vette észre, h néhol kidolgozatlan a történet. Erről az jutott eszembe, h egy-két helyen olyan volt, mintha nem lett volna kedve kidolgozni egy-egy részletet, ezért összecsapta és már rohant is tovább. Meg az is eszembe jutott, h a nyelvezete nem mindig állt a számra, a mondatok kicsit számomra idegen szórenddel (ha létezik a magyarban ilyesmi) voltak összerakva.
És egyebet nem tudok mondani...