Joanne Harris: Csokoládé
Azt hiszem, túl nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban. Annyira vártam, h mikor szaglik ki a csokoládé a lapok közül, h mikor lesz jó kis adag boszorkánykodás, h mikor fog végre engem is vendégül látni a Pralinéban Vianne, h amit kaptam, az a közelébe sem ért az elvárásaimnak. Már kezdtem megijedni, h vmit elszalasztottam, úgyh gyorsan végigolvastam a blogokat, ki mit írt róla. És a kezdeti lelkesedés a könyv iránt már nem volt meg. Túl szépen írtak a többiek róla. Csapdába csaltak!:D Pedig tényleg érzékeltem minden apróságot, h Vianne kis varázslatokkal képes befolyásolni, de én vártam, h sokkal több lesz belőle. És nem lett, pedig akarta ő, de nem merte, nehogy lebukjon. A csokibolt hangulata átjött, én is szívesen ittam volna egy olyan jó sűrű csokit, mert imádom a csokit, de amit vártam, nem jött meg. Sajnálom, valszeg bennem van a hiba.:(
Amiről szól: Vianne és kislánya végre letáborozik egy francia faluban, ahol a tradíció és a pap az úr. Kis csokoládés üzletével felkavarja az egész falu életét, pláne, h a nagyböjt kellős közepén nyitott ki, amikor egy darab csoki fogyasztása is "bűnnek" számít. Van egy ellenség is, a "Fekete ember", aki ellen Vianne anyja is egész élete során küzdött, és Vianne-né a feladat, h véglegesen leszerelje.
A szereplők nagyon helyesek voltak, pláne a mindig ellentmondó vénasszony, aki jól kilóg a sorból és most megtalálja Vianne-ben a csatlóst. Roux, a cigány gyerek már néha az agyamra ment, amikor már nemtom hányadszorra nem volt hajlandó elfogadni az ingyen csokoládét. Túl büszke volt. Valszeg az is szerepet játszott ebben, amilyen életet élt. Papucsot nagyon bírtam a kislánnyal együtt. :)
Harristől először az Urak és játékosokat olvastam, állítólag az nagyon kirí a többi könyve közül. Pedig az nagyon tetszett. Viszont, ha Harris olyan, mint amilyen a Csokoládéban, akkor nem biztos, h olvasok tőle még. A Szent bolondoknak adok majd még egy esélyt, ha már megvettem.
