Mark Haddon: The curious incident of the dog in the night-time
Tény, h ez a könyv felettébb sem tudatosan került a kezembe. Még Angliából hoztam egy Leamington Spa-beli Oxfoam boltból, amiről tudni kell, h second-hand store, de nem csak ruhával, hanem mindenfélével, játékokkal és könyvekkel is foglalkozik. Amíg b.nőm ruhát próbált, addig én elfoglaltam magam, és keresgéltem a könyvek között. Az egyik könyv Phillippa Gregory: The other Boleyn girl volt, a másik meg ez a Haddon. Én nem tudom, mi fogott meg a könyvben, a fülszöveg első olvasata sem mondott sokat, sztem fel sem fogtam, mit olvasok. De azért megvettem 1,99 GBP-ért. (Egyébként tök újszerű könyvek is voltak ott potom 2 fontért, szal a továbbiakban megtiltottam magamnak az Oxfoam látogatását, mert ugye a bőröndöm véges kapacitásokkal bírt. De azért hazahoztam 8 db angol könyvet. hihi :))
Szóval a könyvet azért kezdtem most olvasni, mert megyek nyelvvizsgázni két hét múlva, és a szövegértést szerettem volna gyakorolni. Igaz, h gyakoroltam, de nem a legnehezebb szöveggel. Sztem nagyon egyszerű nyelvezete van, úgyh az abszolút kezdő angolosoknak is ajánlom gyakorlásként. Lakótársamra rá is sóztam rögtön. :)
A könyv főszereplője egy autista kisfiú, Christopher, aki egyik éjjel felfedezi, h vki megölta a szomszéd kutyáját egy vasvillával. A szomszéd néni rátalált a kisfiúra, amint ölelgeti a csupa vér kutyust, és mindenki azt hitte, h ő volt a tettes. Erre ő elhatározta, h ki fogja deríteni, who killed Wellington. Komoly nyomozói munkába fog, és nem is sejti, h mikre derül majd fény, h mennyire megváltozik majd az addig oly szokványos élete.
Mostanában nagyon sokat hallok emberekről, akik vmilyen betegséggel kell, h éljenek. Beszélgettünk is róla egyik b.nőmmel, aki különböző fóbiáktól szenvedő ismerőséről beszélt. Én nem tudom, milyen együttélni egy betegséggel, el sem tudom képzelni, hogyan is lehetne. De ahogy olvastam Haddont, olyan természetesnek tűnt a dolog. Egy autista kisfiú, aki fél a sárgától és a barnától, ha 3 piros autót lát egymás után az úton, akkor nagyon jó napja lesz, ha 3 sárgát, akkor nagyon rossz. Nem eszi meg a kaját, ha a különféle típusú ételek összeérnek, ugyanakkor van családja, van egy háziállata, iskolába jár, matek vizsgát tesz le, és tudja, h nem szabad szóba állni idegenekkel. Ezek után már nem is tűnik furcsának egy, az átlagostól eltérő életet élni. Chrisnek nem is ez volt a gondja, ő csak nem értette meg, miért kell annyi érzelemmel foglalkoznia az embereknek, és azt sem tudta megérteni, miért kellett meghalnia Wellingtonnak, a kutyának. Az egész könyv alatt mégis annyi emberi hangulattal és érzelemmel kellett megbírkóznia, h még egy nem autista embernek is nehezére esik. Haddon végig a kisfiú fejével gondolkodik, szinte mi is ott vunk a fejében, minket is ugyanúgy zavarnak a körülnények, ahogy őt, és mégis tudunk olyan bátrak lenni, amilyen ő volt.
A történet nagy tanulsága, h bármire képesek lehetünk, ha már véghezvittünk egy olyan dolgot, amiről úgy hittük, nem tudjuk megcsinálni. Én ezt mindig elfelejtem, pedig nagyon is igaz. Annyi minden nehézséggel bírkózunk meg életünk során, és visszagondolva mégsem tűnik már olyan bonyolultnak a probléma. Sokszor elfelejtjük, h minden meg fog oldódni, akkor is, ha idegeskedünk, és akkor is, ha higgadtak maradunk. Mert ha az eredmény ugyanaz lesz, nem sokkal jobb, ha nyugodtan jutunk el a megoldásig?!
Sztem nagyon is jól döntöttem, amikor kifizettem ezt a könyvet és hazacipeltem 2000 km-ről. Ha nem teszem, talán sosem fedezem fel ezt a csodát.
