Méhes György: Kolozsvári milliomosok
Nem egyszerű átgondolni a sztorit, mert elég bonyolult. Képzeljünk el egy bajor tímár legényt, aki áttelepül Erdélybe a 19. század leges-legvégén. Ott elveszi egy mészáros mester világhíres lányát, és születik 6, mondom 6 fiúk. Keller Frigyes, az apa, egyre híresebb lesz, hiszen neki van a legjobb megmunkált bőre a környéken. Mendelényi Soma átcsábítja Kolozsvárra, ahol bakancs gyárat nyitnak. A gyár hol ment, hol nem ment, attól függően, h volt-e háború, vagy sem. Keller nem értett a pénzügyekhez, mai nevén inkább nagyon ügyes HR-es volt. A gyárat igazából Mendelényi Soma öccse, Vili irányította. Azon is gonoszkodott egész életében, h az övé legyen a teljes gyár. Nem szerette ugyanis Kelleréket. Mert Kellerék mindenhol ott voltak. A hat fiú szintén tímárnak tanult, tehát mindennapi velejárója volt a gyárnak egy-egy Keller. Ha már ennyi fiú van, kellenek a feleségek is. Keller Frici Kapronczay Gáspár lányát vette el, aki inkább volt pernahajder, mint feleség. De ugye kellett a lóvé. Mondanom sem kell, h ennek a Gáspárnak köszönhetnek sok mindent Kellerék. Meg volt még másik öt feleség, de egyik sem volt jobb a másiknál. Karolina, az öreg Keller felesége nem igazán tudott kijönni velük. Mert csak a legjobbat akarta fiainak.
Az a furcsa az egészben, h amikor olvastam, nagyon élveztem az egészet, sosem unatkoztam, minden tetszett. De, vmi hiányzik, nehezen tudok véleményt formálni róla, pedig már aludtam is rá, le is ültem gondolkodni rajta, végigmenni a sztorin, nyammogni kicsit rajta. Megfigyeltem a fő szereplőket, kinek, milyen lényeges funkciója volt az egészre nézve. És nem találtam semmit. SEMMIT. Velem van a baj? Tetszett a történet, érdekes volt, értettem mind a közgazdasági vonatkozásokat, a pénzügyi döntéseket (mert ilyen is volt benne), megértettem azt is, amikor Trianon után vunk és az erdélyi magyarok tanakodnak azon, h letegyék-e az esküt a románok mellett, vagy maradjanak magyarok. Hogy befogadja-e őket a magyar kormány, ha áttelepülnek. Egyetértettem azzal is, h a második világháborúban nem csatlakoztak a Hitlert támogató pártba, pedig mindenki mondta nekik. Együtt éreztem velük, amikor Karolinát megölték fosztogatók a háború végén, és az inas a kertben temette el, és amikor a legkisebb fiú kikönyörgi a ruszkiktól, h hadd hantolják ki, pedig az már rég nem az ő palotájuk volt. Azt is felfogtam, h a háború végén az egyik fiú hazatérte után hazahívta a fivéreit, h megkapják újra a gyárat, és a legidősebb nem akar hazamenni, de egy másik mégis azt mondja, h haza kell menniük, hiszen az apjuk is ezt tette volna.
Igazából egy példátlan családi összetartást figyelhetünk meg. A fivéreket semmi nem ugraszthatta össze, pedig Frici felesége el is csábította az egyik testvért, ami ki is derült. De semmi, ugyanúgy jó barátok maradtak. Nem beszélve Edusról, aki nem akart tímár lenni, inkább kereskedő, de sosem jött neki össze semmi. Mindig mellette álltak, és mindig megadták neki azt az utolsó előtti esélyt. Keller Frigyes mindig szigorú kézzel nevelte a fiait, ez meg is látszott rajtuk egész életük alatt. A feleség, Karolina is egy baromi erős jellem, 25 évvel tovább élt, mint férje, de a család ez idő alatt sem esett szét. Majd halála után sem.
Mendelényi Vili, rengeteg pénzt halmozott fel, vagyis inkább sikkasztott el. Gazdag volt, mégsem volt boldog, egész életét végig izgulta, majd ebbe is halt bele. Ezzel szemben, Kellerék sosem szálltak el, hiába voltak ők is gazdagok, sosem fennhéjáztak. Nem parádéztak, nem fényűztek, csak élték nyugodt világukat, és kisebb családi vitákon kívül nyugodtan éltek, teljesen boldogok voltak.
Összegezve, remek helyzetképet kaptam a századforduló, az első és a második világháború világáról, a trianoni béke határon túli viszonyairól, levetítve egy egyszerűen bonyolult polgári család életére. Olvassátok el, érdemes. Én pár év múlva újra elő fogom venni, mert sztem később jobban meg fogom érteni a viszonyokat.
