Szántó György: A boszorkány
Mostanában rákaptam arra, h az írók után is nézzek kicsit. Néha nem is bánom meg, mert csuda érdekes dolgokat lehet találni egy-egy íróról. Pl. Szántó Györgyről. Az 1800-as évek végén született és festőnek készült. De az I. világháborúban homloklebeny-lövést kapott, ami miatt az egyik szemére megvakult, a másik idegpályáit pedig maradandóan roncsolta. Évekkel később teljesen elvesztette látását, így a festésről le kellett mondania. Helyette nem gubózott be, hanem nekiállt regényeket írni. Vakon, írógéppel. De nem vakoknak készített írógéppel, hanem hagyományossal. Felesége olvasta át és javította ki hibáit. Ugyanakkor rengeteg könyvet termelt ki, nagy részük történelmi regény, hiteles korrajzzal. A feleségét viszont nem irigylem, rengeteget olvashatott fel neki… Ha részletesebben informálódnátok Szántóról, itt olvashattok róla.
Jó pár évvel ezelőtt a papáméknál leltem rá egy Szántó regényre, A kastélyra. Megtetszett, mert régi volt, nagy és jó állapotba volt és mert akkoriban kastélymániás voltam. Kölcsön is kértem olvasásra, amit persze még eddig nem sikerült visszavinnem. Szóval, nekiálltam kb. 15 évesen ennek a vaskos regénynek, de az első 50 oldalon volt már kb. 20 szereplő, akik valszeg mind hozzájárulnának a későbbiekben a sztori megértéséhez, na meg tele volt történelmi leírással is, Erdélyről főleg, asszem a 16 vagy a 17. században. Azt ott és akkor abba is hagytam, azóta sem álltam neki újból. Ezek után kérdezhetnétek, h A boszorkánynak miért is álltam neki ezek után. Öööö… fogalmam sincs. Benn volt a könyvtárban és én kivettem. :)
A sztoriról: Képzeljünk el egy 16. századi Magyarországot, amikor a török nyom délről, az osztrákok nyugatról, Eger vára megmenekül, a Budai viszont oda. Izabella elmenekül, János Zsigmond pedig erdélyi fejedelem lesz. Eközben a világban a pápa nyomására egyre nagyobb teret hódít meg az inkvizíció Loyolai Ignác vezetésével. Ez a kerettörténet kíséri végig a művet. Közben, a budai vár lábánál egy sárkunyhóban él nagymama, anya és lánya (Borbála), akik gyógyfüvekkel és ráolvasással gyógyítanak. Közben, Erdélyben, egy pap felkarol egy kisfiút (Dávid) és deáknak taníttatja. Borbála és Dávid útja találkozik, összeházasodnak, és együtt indulnak Padovába, ahová Dávid gazdáját kíséri. Itt Dávid orvostudományt hallgat Vesaliustól, a kor híres boncmesterétől, akit az inkvizíció akar megkaparintani. De a padovai egyetem a szabad tudományok otthona, ahol mindent szabad, és ezt a polgármester is segíti. Az ifjú házaspár Vesalius és a polgármester kegyeit élvezi, segítik őket, ahogy tudják. Idővel azonban az inkvizíció testet öltött keze mindenhová elér, ha kell, gyilkol is annak jegyében. Közben Borbála, aki nő létére nem tanulhatott egyetemen, Dávidtól tanulja rézkarcok alapján az anatómiát, és az orvoslást. Visszatérve Budára, csúf ármány áldozatai lesznek, az a bizonyos kéz csőbe húzza őket…
Én az ilyen történelmi igazságoktól/igazságtalanságoktól tudok mindig agybajt kapni. Mert oké, h töri órán tanuljuk, de akkor nem tűnik olyan igaznak, mintha tényleg személyeket kapcsolnánk hozzá. Csupa véletlen, h két hasonló témájú könyvet olvastam rövid időn belül, Az orvosdoktort, meg ezt. Mondanivalója szinte ugyanaz, ugyanazon a dolgon háborogtam itt is, mint Gordon könyvében. Az orvosdoktor a 11. században játszódott, amikor már másfél ezer éve tilos a boncolás, A boszorkány a 16. szd.-ban, amikor még tilos a boncolás. Belegondolva, 2000 évet pazarolt el az emberiség ezzel a (már bocsánat) hülye felfogással, h, nem lehet felboncolni az embert, mert h fog már kinézni szív nélkül, felhasított hassal, ha feltámad a lelke és visszabújik a testébe? Meg ha amputálták vkinek a vmijét, akkor azt meg kellett őriznie, h együtt temessék el a teste többi részével, ugyanebből az okból. Elpazarolta, mert az orvostudomány ez idő alatt egyhelyben topogott. Hol lennénk most, ha ez nem így történt volna? Már rég gyógyítható lenne a rák vagy az AIDS? Persze most hadd tekintsek el attól a ténytől, h ebben az esetben ma hány ember élne a Földön, és hol tartanánk az élelmiszerellátásban, mert azért lássuk be, kellett az a pár járvány és háború, és kelleni is fog, ha nem akarjuk összeroppantani a Földet…
Meg nem akarok túl feminista lenni, de mi az, h nem engednek be fehérnépet (nőt) az egyetemekre??? Azért jó, h a 20. században születtem. :)
Jah, és persze könyv. :) Aki nem szereti a történelmi dolgokat, az ne is vegye a kezébe, mert szegény Borbáláról tényleg alig van benne vmi. Sok a körítés, de az kell is, h megértsük a lényeget, mert minden kis mozzanat kellett ahhoz, h tudjuk, miért ítélték el. Nem volt egyszerű ez az inkvizítori munka, kellett hozzá egy merő szervezőképesség. Nagyon széles spektrumon szövődik a történet, oda kell figyelni rendesen. Főleg a neveket megjegyezni, mert bármikor felbukkanhat egy ember, akiről az elején írt egy oldalt. Viszonylag rövid a könyv, könnyed a nyelvezete, jól meg van írva. A jellemek tiszták, könnyű őket besorolni csoportokba, ki a jó, ki a gonosz.
Nekem tetszett a könyv, az elején jó volt feleleveníteni, hogyan is történt a Budai vár bevétele, meg kellett erőltetnem az agyam, h összeszedjem, mit tanultunk róla annak idején. Csúfos az emberi agy, olyanokat is elfelejt, amit az ember azt hiszi, h tudja. Azt hiszem, szeretem az ilyen történelmi regényeket, de a történelmet is magában. Visszagondolva egyik percben sem unatkoztam, mert mindig jött vmi új, amin el tudtam gondolkozni, h na ez most hogyan is fog belekapcsolódni a történetbe, meg néha ordítottam, mint kisgyerek a színházba, h ott a gonosz a hátad mögött, miért nem veszed észre?! Úgyhogy jó volt, jó volt, jár neki a taps! Nemsokára megpróbálkozom A kastéllyal is sztem. :)
