Én félre lettem vezetve ezzel a könyvvel, vagyis inkább saját magamat vezettem félre. Egyszer elolvastam a fülszöveget, és valami megfogott benne, és akkor azonnal akartam is egyet magamnak, de a Libri 1meg1 akciójában senki nem csatlakozott hozzám, így nem is vettem meg. Aztán Csenga volt oly kedves és elküldte nekem (ezúton is köszönöm). Murakami után meg egyáltalán nem tudtam eldönteni, mit olvassak, így egy "kötelezőt" vettem a kezembe. Három hazaúton sikerült elolvasnom ezt a nem túl vastag, nem túl sűrű szedésű és óriási margójú könyvet.
Először is, nekem fogalmam sincs, ki ez a Zita, az arisztokrata felmenőiről sem igazán tudok. Egy-egy számomra is ismert családtag neve néha előkerült a könyvben, így nagyjából be lehet lőni helyét a történelemben. Zita tényleg egy naplót vágott oda elénk, de ez úgy össze van csapva, mintha nem lett volna ideje rendesen kidolgozni. Nádasdy Borbálánál az volt a gond, hogy nem megfelelően lett lektorálva a műve, viszont baromi érdekes dolgokat mondott el. Zita néha felületesen érintett egy-egy szintén baromi érdekes témát, de mintha meg sem említette volna, már rohant is tovább, és csak annyi volt a lényeg, hogy mindjárt megőrül. Ez az ízelítő alapján nagyon izgalmas élete volt eddig, amit csak azért jó olvasni, mert átlag embereknek ilyenben nem lehet részük. Általában nem egy kastélyban élünk Bécsben, vagy nincs egy pincelakásunk az Andrássy úton, és nincs olyan, hogy csak úgy kapunk egy kimeríthetetlen hitelkártyát. Végig az az érzésem volt, hogy Zita jómódjában már nem tudta, hogy mit csináljon. Sorra jöttek a lehetőségek, melyeket a saját határain belül próbált kihasználni, de képtelen volt a maga javára fordítani. Én elhiszem, hogy nem egyszerű arisztokratának lenni a mai világban, nem is volt az az elmúlt évtizedekben. De én inkább azokról olvastam volna, hogy ő hogyan élte meg a kirekesztést, hogyan lehet manapság átlagemberként elvegyülni egy arisztokratának. Milyen életük van, milyen lehetőségük van a mai sztárvilágnak nevezett környezetben a VV x, és Megasztár Y-ok mellett. Feltételezem, hogy mivel nem sokat hallunk róluk, ez egy olyan titkos és zárt világ, aminek a titkára az emberek jobban kíváncsiak lennének, mint egy valóságsóra. És ha már ennyire lázadt az életben, és minden tehetsége megvan az íráshoz, akkor inkább ezt írtam volna le a helyében, nem egy 200 oldalas panaszkodást. Már bocsánat, de ez az volt.
És pofátlanságnak tartom a 3500 forintos árat ezért...
Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója. Ulpius-ház, Budapest, 2011.
