Andiamo olvasást ösztönző programja a harmadik hetéhez érkezett, sőt lassan a harmadik hét végéhez, de már nem kell sokat várnotok, mert most jól leírom az idei heti témáról a véleményem.
A blog nekem egy játékfelület, ami segít a gondolataim rendszerezésében. Én elég furcsa módon működök, mert képtelen vagyok leülni és egy adott témában elgondolkozni. Nem tudom egy mederben tartani a gondolatokat, és egyik pillanatról a másikra már máshol járok. Néztem is nagyokat, amikor lengyel barátnémat akartam rávenni valami közös programra, de ő közölte, hogy el akar vonulni a szobájába, mert gondolkozni van kedve. Lényeg a lényeg, hogy ha beszélek, vagy írok egy témáról az szépen egy vonalba rendezi a gondolataimat, és képes vagyok értelmes dolgokat alkotni ilyen módon. A blog pedig egy eszköz ehhez, mert általában nincs, aki meghallgassa a könyvről alkotott véleményemet. Az uram türelmesen várja, míg a végére érek, de tudom, hogy ő közben arra gondol, mi nyekereg már megint a kocsiban.:) A blog egy eszköz számomra, ami segít továbblendülni egy könyvön. Leírom, hogyan tetszett, ezzel el is mondom valakinek, akár van valaki a túloldalon, akár nem. A fejemben egy kupacba rendeztem a véleményt, belehelyezem egy dobozba, lezárom, és berakom az agyam erre kialakított raktárába, hogy ha kell, egy kattintással elővehessem. Ez után jöhet a következő könyv, aminek a kiválasztása korántsem olyan egyszerű.
Megmondom őszintén, a reci példányok nekem megváltások, mert sokszor kerülök abba a csapdába, hogy nem tudom, mit olvassak. Borzalmasan utálom a bizonytalanság érzését, és ez is egyfajta bizonytalanság, hogy mi lesz a következő, hogyan fog tetszeni, mi fogja meghatározni a következő időszak olvasmányélményét. Ha nincs kedvem válogatni, csak megfogom az éppen aktuális kötelező olvasmányt, amit amúgy is elolvasnék, csak nem tudni, mikor jönne sorra. Ha kifogyok belőlük, akkor jön a várólistacsökkentő polcom áttanulmányozása, hogy van-e kedvem arról valamit olvasni, vagy sem. Ha nincs, akkor jön, hogy angolul kéne olvasni, mert már olyan régen olvastam angolul, és érzem, hogy veszítem el a tudásom. Ha ehhez sincs kedvem, akkor jön a probléma.
Először számba veszem, miket olvastam az utóbbi időben, megvizsgálom, vagyok-e olyan hangulatban, hogy folytassam a sort. Két dolog közül szoktam választani, hogy éppen valami új vagy régi történetre vágyom. Ettől függően szépen szűkül a kör, pláne, hogy azt is eldöntöm, magyar legyen vagy külföldi. Ezután végigpásztázom a könyvespolcot, és ahol megáll a tekintetem, azt választom. Persze előfordulhat, hogy a pásztázás közben megpillantok egy teljesen más hangulatú könyvet, lekapom, és már olvasom is. Máskor már a könyv olvasása közben egyértelmű kívánságom van, hogy mit olvassak legközelebb. Ez inkább akkor fordul elő, ha annyira nem köt le a történet, és már azon gondolkodok, hogy vajon mi lehet ennél érdekesebb.
A bloggerek mindig éppen a poszt olvasásának pillanatában ültetik el a bogarat a fülembe egy könyvre, ami általában kifullad abban, hogy még megrendelem a könyvet, ki is fizetem, majd szépen elhelyezem a polcon. :) Olvasásra meg ki tudja mikor kerül sor, ha újra átesnek a szigorú kiválasztási folyamaton. Komolyan, néha olyan, mint egy állásinterjú a könyveknek. Néha objektív vagyok, néha szubjektív.
Nagyon kevés időm van netezni, így sajnos nem tudok mindenkit követni, pláne, hogy lassan 100 felé közeledik a könyves bloggerek száma. Kb. 7 olyan blogger van, akiknek minden bejegyzését el szoktam olvasni, ők már nagyon régóta, mondhatni a kezdetektől a kedvenceim. Az ő véleményükre adok, és mert már megszoktam, hogy őket olvasom.:)
