Beletörött a bicskám A pármai kolostorba egyelőre, ezért muszáj volt valami könnyedet a kezembe vennem. Cseri meg amúgy is a nyarat a lektűrnek szánta, hát gondoltam, becsatlakozom én is egy Vaszaryval.
Ez a harmadik Vaszary könyvem, sokak szerint ez a legjobb. A szőkékkel mindig baj van kedvenc könyvem lett, talán az újdonság hatása miatt. A Ketten Párizs ellen nem rengette meg a mércét nálam, és azt hiszem a Monptival sem hozom az elvárásokat, jó volt, de nem lett most nekem kedvenc.
Hősünk, Monpti (én azt hittem, ő lesz a női szereplő...) Párizsba utazott a nagy Budapestről egy tanulmányútra, ahonnan csak azért nem tud hazautazni, mert elfogyott a pénze. Kérni a nagymamától meg nem akar, mert akkor a nagymama nyerne, és az igazán megalázó egy fiatalember számára. Éppen ezért a mi büszke hősünk inkább kakaón él, és a legolcsóbb cigarettát szívja, mert Párizsban még meghalni is romantikus. Néha előbukkan a racionális énje, aki azt mondja neki, hogy ideje lenne dolgozni, és bolondabbnál bolondabb állásokat pályáz meg. Így esik, hogy a Szajna fenekén találja magát, vagy éppen egész éjszaka karikatúrákat rajzol. Utóbbi később még akár jól is jöhet.
Néha az éhhalál szélén lengedezik, de a fentiek vigyáznak rá, és az utolsó pillanatban valahogy mégis jut neki egy kis pénz. Amit aztán persze vagy egy méregdrága étteremben költ el egy apró fekete halra, vagy egy, még élő békára, vagy odaadja egy hajléktalannak, majd később visszakérne belőle egy kicsit, mert elfelejtett magának vacsorát venni. Vaszary egyszerre figurázza ki az előkelő franciák szokásait, miszerint ha békacombot kérsz, kapsz egy élőt, és készítsd el magad, és egyszerre mutatja be azt a nyomorúságot is, ami az utcák látképét jelzi. A szemét az utcán hever, hajléktalanok turkálnak benne, majd amint minden még "értékes" dolgot kinyertek belőle, jöhetnek a patkányok. Van egy visszajáró is, a Gyuri, aki esténként várja hősünktől az éppen aktuális croissant csücsköt.
Persze nő is van a történetben, már hogy ne lenne, hiszen ez Vaszary. Már a megismerkedésük is furcsa, és ez a nő még titokzatos is. Anne-Claire minden, csak nem egy megszokott pesti lány. Folyton pörög, és hazudozik, és az istenért sem adja oda magát szegény Monptinak, pedig már egy éve, hogy nem... Viszonyuk aztán olyan viharos, mint egy júniusi zivatar. Féltékenyek egymásra, megy a gyanúsítgatás, a kavarás. Az járt az eszemben, hogy hiányzik a mobiltelefon. Mert csak úgy tudtak találkozni, ha előtte megbeszélték, hogy itt és ekkor találkozunk. Ha valami közbejött, hajjaj, kész a zöld szörnyeteg. Civakodnak, máskor csókolóznak, csupa izgalom az életük.
Bírtam az egyéb szereplőket, akiket belecsempészett az író a történetbe. Pl. Czinege Pestát, a betyárt, aki egy hétig csak ment, mert nem volt szállása, és zavarban érezte magát, ha le kellett ülnie, és gyalog akart hazamenni Zalába. Napóleon, a kiskacsa valami nagyon elszállt este után kerülhetett bele a történetbe. Még hogy kiskacsát lehet venni egy párizsi állatkereskedésben? :)
Ezeket leírva, rájöttem, hogy ez egy baromi vicces sztori volt, sajnos egy nagyon keserű utóízzel a végén. De pont így volt jó, hiszen a könyvben folyton a végletek uralkodtak, vagy fekete, vagy fehér, az ellentétekkel tudta bemutatni a korabeli Párizst, amik akkor uralkodtak, a boldogság és a boldogtalanság kontrasztja. Pont most kellett egy olyan gondolat, hogy élj a mának, ne csak a holnapon aggódj, majd ráérsz akkor azon gondolkodni. Én valszeg sosem kerültem volna Monpti helyzetébe, hogy ne legyen mit ennem, ne legyen mit csinálnom, és csak a pillanatnak éljek. Meg kell találni a kettő között az egyensúlyt. Legyen ma mit ennem, de úgy, hogy holnapra is jusson.
Szóval remek kikapcsolódás volt ez most neked a szabadságomra. Vaszary adta magát, ahogy elvártam tőle, és néha komolyan hangosan rötyögtem, pedig tényleg nem szoktam olvasás közben. De akkor, ott nagyon jól esett, a pillanatnak éltem. És már ezért megérte elolvasni. :)
Jah és Várólista csökkentő volt. És A pármai kolostor is, amit várhatóan le fogok cserélni egy másikra egy következő sikertelen próbálkozást követően.
Vaszary Gábor: Monpti. Helikon Kiadó, 2005.