Szeretem a boszorkányos történeteket. Pont ezért vettem a kezembe Benina könyvét is, és mert olyan sok jót hallottam róla.
A történetben Claire a boszorka (nem tetszik ez a szó, csúnya, öreg szőrös bibircsókos vén boszi jut róla az eszembe), szóval Claire egy 18 éves ifjú boszorkány, az Utolsók egyike. Gimibe jár, érettségizni készül, viszont idős mentorát, Gideont megölte az egyik zsoldos, Wentworth, így ő lesz a fő ellenség. Nem elég a baja Claire-nek, még egy fekete ködbe burkolózó iszonyú jó pasi is megjelenik a suliban, két másik társával együtt. A sötétségbe burkolózó Kellan ráadásul nem akar lekopni róla. Ő félig boszorkány, félig démon, és olyan dolgokat akar megtanítani Claire-nek, amiről eddig szó sem volt. Megbízhat-e ebben a srácban és társaiban, és meddig van biztonságban az élete?
Claire egy önbizalomhiányos, átlagos gimnazista, aki a folyamatos önvádjával az agyamra ment. Nagyon sokáig tartott neki, amíg rájött valódi énjére, valódi erejével. Persze a lehető legjobb időben jött erre rá, amikor az izgalom a tetőfokára hágott. Mégis rengeteg időt fordított arra, hogy ő a hibás mindenért, és miatta van veszélyben annyi ember. Még Kellanhez fűződő szerelmét is folyton megkérdőjelezte, pedig szegény már olyanokat mondott, amitől minden nő elalélt volna. Kellan megjelenése, Claire titkokba való bevonása ellenére én nagyon hiányoltam, hogy tanítani próbálták volna őt a mágiára, a varázsigékre. Nem tudatosították benne mekkora ereje van, csak mondták neki néha. De ha nem érezte hatalmának erejét, honnan a kiskutyából tudta volna. Aztán egyszer csak közölték vele, hogy benne van minden tudás, és csak elő kell hívnia. Hát én is akarok így születni kérem szépen.
Claire és Kellan szerelmét az írónő valószínűleg a Twilight-ból mintázta, mégis képes volt egyedivé tenni. Bőrük puszta érintésre fájdalmat okoz Claire-nek. Ezért minden pillanat kész kínszenvedés nekik, hiszen nem érhetnek egymáshoz. Az ellentéteket próbálta így bemutatni, és mint tudjuk, az ellentétek vonzzák egymást, főleg, ha szimbiózisban élnek egymással. Nem egy átlagos kapcsolat, ráadásul szerencsére nincs is túlspilázva, amitől féltem is sokat.
A történet nagyon lassan indult be, sok volt benne a döccenő, amin csak holmi lendülettel tudtam átverekedni magam, és ráadásul a közepére nagyon lapossá vált. Rengeteg klisével dolgozik az írónő, mintha a maga amúgy remekül kitalált és megálmodott világát nem tudta volna mivel megtölteni, ezért már meglévő történetekből merített hozzá ötleteket. Érdekes a boszorkányok és démonok közötti kapcsolatok ábrázolása, a világok, ami csak egyik vagy másik fajnak megfelelő. A zsoldosok harmadik szeme, Claire ereje a hajában rejtőzik motívumokat kicsit gagyinak találtam, de már kezdem megszokni ezeket a furcsaságokat. Nagyon sok kérdés merült fel bennem az olvasás során, nem nagyon értettem, mi miért van. Nem volt meg benne az a finom átvezetés a mágia és a valóság között, amit úgy szeretek. Így sok kérdés nyitva is maradt előttem. Az utolsó száz oldal erre adott némi magyarázatot és itt már kezdett izgalmassá is válni a téma. Ami viszont tetszett a végében, hogy szépen lezárta, így az első kötet is remek egészet alkot.
Első könyves írónőt köszönthettem, akiben van még potenciál, és akinek remek ötletei vannak, csak a kliséket kell legyőznie és több teret adnia magának. Az írásmód is megfelelő, pont a történethez illik. Ifjúsági regényként pozicionálták a kötetet, aminek jelei felfedezhetőek benne, de könnyed szórakozásra vágyó felnőtteknek is tökéletes kikapcsolódás. A könyvet becsukva kíváncsi is vagyok, meg nem is a következő kötetekre, hiszen egy trilógiáról van szó. Az időre fogom bízni a döntést, pláne, hogy a következő kötetre őszig kell várnia a közönségnek.
Benina: Bíborhajú - A boszorka fénye. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010.
