A könyvet én észre sem vettem, megmondom őszintén, míg nem olvastam Nima bejegyzését róla. Aztán meg volt olyan drága ez a nőszemély :), hogy Utazó könyv formájában a rendelkezésemre, és másokéra is bocsátotta, hogy mi is megismerkedhessünk vele. Megpróbáltam gyorsan kivégezni, hogy küldhessem is tovább.

A gyorsan olvasást a könyv stílusa is segítette, mert az első rész olyan pörgős lett az egyszerű és rövid mondatoktól, hogy azt vettem csak észre, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban olvasok. Amit a történet is kívánt egyébként. A következő rész már lelassult, hiszen itt már igencsak figyelni kellett, kezdett összeállni a kép, sőt, innentől már teljes mértékben sejthető volt a végkifejlet.

A történet Sophieról szól, aki egyik napról a másikra azt veszi észre, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő emlékszik rá. Eltűnnek tárgyak, amik pár nap múlva a semmiből előkerülnek, elfelejt foglalásokat, véletlenül rossz képeket küld el. Ezek még hagyján, de egyszer csak arra ébred, hogy megölt valakit...

Ez a gyilkosság rögtön az elején kiderül, csak a miértjét nem tudjuk. Jól összeállított kis thrillert olvashattam, viszont az ötletet szerintem már párszor elsütötték mások. Akár könyvben, akár filmen. Én ütősebb véget vártam volna neki, habár tudtam, hogy erre biztosan nem számíthatok.

A legszívesebben írnék spoilert, de nem írok, nehogy aztán kikapjak érte, így az a baj, hogy nem is nagyon tudok mit írni a könyvről. Nem más ez, mint egy jó kis kikapcsolódás, mely érzelmeket vált ki, néha megdöbbent, máskor elismerést vált ki. Az elején kellően megtartja a homályt, ami ezekhez a sztorikhoz kell, viszont szerintem túl hamar jött a leleplezés, amiből aztán minden kikövetkeztethető lett, így a könyv második fele már csak puszta csemege, és kíváncsiság, hogyan oldja meg az esetet. A feloldás része viszont zseniális, igen stílusosra sikeredett.

Szóval kikapcsolódásnak remek volt, én élveztem olvasni, főleg, hogy abbahagyta az egyszerű mondatos, pörgős írásmódot. Akár filmen is megnézném, de akkor is csak elmegy kategóriás lenne, nem lenne egy hűha élmény.

Pierre Lamaitre: Téboly. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010.