Elképzelted már mi lesz akkor, ha már nem lesz hollandi tulipán, vagy nem láthatod a Big Bent, a Time Squaret? Nem, mi? Hát én sem, egészen eddig a könyvig.

A könyv két szálon fut. Az egyik Indiában játszódik, ahol érdekes leleteket találtak a tenger fenekén, mely akár Atlantisz is lehet. Amrita, a gyönyörű indiai nő, és Szergej, az orosz dolgoznak az ügyön a speciális Lemonoszov tengeralattjáróval. Ugyanebben az időben Kari Alanen Grönlandon kutatja a jégmezőket, elég furcsa felfedezést téve. A két dolog pedig talán valamilyen szinten összefügg...

Ahogy Nima is már mondta előttem, a könyv filmért kiált. Ennek első lépése az a képregény, amelyet a kiadó egy időben a könyv megjelenésével hozott ki. Kíváncsi lennék arra is a könyv olvasása után, mert egy-két résznél mind a tíz körmömet lerágtam az izgalomtól.

Az elején olyan sablonosan indult az egész. Egy férfi, aki elveszítette a feleségét, munkája során találkozik egy gyönyörű egyedülálló nővel, és hát a történet során forr a levegő, és love story van, és ez egy nagyon fontos szál. A sablon persze ráillik erre is, de mégsem volt olyan hangsúlyos, mint hittem, megjegyzem, szerencsére.:)

Nagyon érdekesek voltak az ökológiai okfejtések a könyvből. Például végre megtudtam, hogy miért olyan fekete az olvadó homokbucka teteje, és sajnos ez a feketeség nem csak a mi városainkban van jelen, hanem az Antarktiszon is. Én mint tudjuk a fekete jobban szívja magába a meleget, mint a sima jégfelület, vagy a csillogó friss hó. A sok kosz, lerakódva a jégen katalizátorként hat, és egyre gyorsabb lesz az olvadás. Akárhogy nézzük, ez nem túl jó nekünk, sajnos egyértelmű katasztrófához vezethet. Már csak az a kérdés, hogy mennyi időnk van addig. Több száz év, vagy éppen csak pár óra? Nem lehet tudni.

Nagyon érdekes vonal még az, hogy mennyi időbe fog telni visszaállni az internetmentes állapotokra. Mi lesz velünk műholdak nélkül, internetes összeköttetés nélkül? Ma már minden digitalizálva van, ami ha elveszik, elveszik. Hogy fognak működni a bankok, a tőzsde, a szállítmányozás, a betegellátás? Képesek leszünk-e korlátozott áramellátással, folyó víz nélkül boldogulni. Nyilván nehezen, de muszáj lesz, ha életben akarunk maradni. Ezeken elgondolkodva, nem is olyan nehéz lekapcsolni azt a villanyt, elzárni azt a csapot, nem igaz? Szerintem nem.

Jó kis könyv volt ez. Elgondolkodtató mindenképpen, izgalmas teljesen, kikapcsolódásnak tökéletes. Tudjunk róla, fogjuk fel ezeknek a témáknak a súlyát!

Risto Isomäki: Elsodort világok. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010.