A Portobellói boszi után nem igazán akartam Coelhot olvasni, de ennek a témája foglalkoztatott. Aztán most ő volt az erősebb a polcon a többi könyv közül, aki csápolt nekem, hogy olvassam. Szerencsére nem egy hosszú történetről van szó.:)
A téma sokakat foglalkoztat a mai napig is, rengeteg tanulmány készült róla, elég sokkal találkoztam is az egyetemen. Egy eldugott kis faluba érkezik egy idegen az ördöggel az oldalán. Egy ajánlatot tesz fel a falunak, hogy amennyiben megölnek valakit egy héten belül, megkapják a 10 aranyrudat, amit elrejtett az erdőben. Vagyis kérdés, hogy a Jó vagy a Rossz kerekedik-e felül, illetve kérdés, hogy az ember eredendően gonosz-e.
Remekül kijön belőle a felelősségvállalás kérdése Prym kisasszonynál, akinek a feladata, hogy tudassa a faluval az alkut. Fog-e neki hinni bárki is, hiszen nem elismert a faluban. Ha nem vállalja fel, akkor az idegen fogja elmondani, vagyis egyenes az út a saját halálához.
Aztán itt van a hatalom kérdése. Ki a vezető, ki viszi el a balhét, ki irányít. A pap, a polgármester egyaránt küzd a hatalom megszerzéséért, de a felelősséget egyik sem vállalná. Még szép, senki nem akar egy gyilkossággal az árnyékában élni. Ha jobban megnézzük, az emberek képesek a bűnt úgy átfordítani, hogy úgy érezzék, mégsem az. Azt mondják az okos emberek, hogy a bűnös emberek úgy képesek bűncselekményeket elkövetni, hogy megmagyarázzák maguknak, hogy amit tesznek, az nem is olyan rossz. Van ennek valami idegen neve is, de az most nem jut eszembe.:) Ez az, amikor bebeszéljük magunknak, hogy még egy szál cigi már nem oszt, nem szoroz, vagy még egy nap a diéta előtt már úgyis mindegy.
Ami még fontos egy ilyen cselekvés elkövetéséhez, az a tömegpszichózis. A tömeg általában az után megy, akire felnéznek, akit elismernek, jelen esetben a polgármester és a pap. Elhiszik nekik, hogy követniük kell őket, mert máskor is jól szoktak dönteni. Ez egészen addig van így, amíg valaki más nem jön, és meg nem győzi őket ennek ellenkezőjéről, amíg fel nem ébresztik bennük a saját lelkiismeretüket, és képesek önállóan gondolkodni. De ez is csak akkor működik, ha van legalább egy olyan ember, aki hajlandó felvállalni az ellenkezőjét, csak akkor tudnak az emberek racionálisan dönteni.
Hát ilyen, és ehhez hasonló kis okosságok vannak a könyvben olyan coelhosan megírva.:) Egyszerűen, primitíven, kifejezve azokat a gondolatokat, amit sok ember nem képes magában megfogalmazni, csak tudja, hogy úgy van. Coelho kimondja mások helyett, ezért is szeretik sokan. Részemről felejthető élmény volt. Jó segítőeszköz lehet a könyv pszichológiát tanulóknak, egyszerűbb vele megérteni az összefüggéseket.
Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony. Athenaeum 2000, 2006.
