Úgy két hete történt, hogy a Nemzetiben láttam Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicaljét. A nemtetszésén felbuzdulva gondoltam, hogy elolvasom a könyvet is, hátha jobban megértem a történetet. Meg is értettem, de arra nem gondoltam, hogy ugyanolyan lesz, mint a színdarab. Az író ugye arról híres, hogy rövid, tömör, pattogós mondatokban mesél. Na de ennyire. :) A Rozsdatemetőre visszalapozva a könyvben (mert nekem ilyen 3in1 könyvem van) egyértelműen kitűnik, hogy más a stílus. Ez olyan, mint egy színpadra szánt mű (ha ennek szánták, akkor én kérek elnézést).
A történetről nem tudom, hogy merjek-e bármit is mondani, mert az volt a baj nálam is, hogy tudtam, mi lesz, és ezzel teljesen elrontottam az élményt. Ez a mű akkor üt, ha semmit nem tudunk róla. Elképzelem, hogy amikor megjelent a könyv, amikor még senki nem olvasta, nem látta filmen, színházban, mekkora sikere lehetett. Meg ugye nem árt hozzá maga a korszak sem. Mai fejemmel hiába gondolom, hogy a szálhámosságot büntették, ha nem éltem benne, nem tudom biztosan. Meséltek nekem róla, de az nem ugyanaz, nem igaz?
Nehéz bármit is írni róla, mert nehezen ment az olvasása, nem igazán kötött le. Nem tetszett a stílus, nem tetszett, hogy olyan zagyva, ami gondolom ugyancsak a mű szépségének kellene lennie. Ez a könyv vagy nem nekem való, vagy én nem vagyok a könyvhöz való. Döntse el mindenki maga.:)
A lényeg, hogy elolvastam, megnyugodott a lelkem a színház után, de nekem a Rozsdatemetőt nem tudta felülmúlni. Sőt, még a bokájáig sem ér fel.
Fejes Endre: Rozsdatemető. A hazudós. Jó estét nyár, jó estét szerelem. Magvető, 1979.
