A halál eljön érted, nincs menekvés. Az is előfordul, hogy halálod előtt párszor összefutsz vele, vagy inkább ő veled. Mert ugye te nem látod, csak ő téged. Igazából az is mindegy, hogy néz ki a halál, mert úgysem látszik, és igazából a halálnak csak az a fontos, hogy milyen színű a világ, amikor elvisz téged. Sok dolga van a halálnak, sokat lát és sokat cipekedik. Van, hogy súlyos lelkeket visz, van, hogy pehelykönnyűeket. Van, hogy sokat, és van, hogy keveset. De hova viszi őket? Tiszte meghatározni, hogy ki a jó lélek, és ki a gonosz? És ha ezt eldöntötte, akkor mi lesz a lelkekkel a továbbiakban? Igazából nem is fontos ez, csak az, hogy a halálnak is van lelke, és a halál jó fej, ugyanakkor meg köcsög, mert folyton lelövi a poént...
A könyvtolvaj egy nagyon érdekes történet, egy nagyon egyszerű történet egy különleges körettel tálalva. Liesel Memingerről szól, a második világháborúról szól, a zsidókról szól, a Führerről szól, és minden olyan dologról, ami ezzel kapcsolatos. Liesel öccsével nevelőszüleihez utazik, de a vonaton egy hirtelen tragédia során elveszíti az öccsét. A halál ekkor találkozott először Liesellel. Molchingba utaztak, a Himmel utcába egy családhoz. És ott éltek volna, de már csak Liesel fog ott élni. A nevelőszülők közül az apa harmonikán játszik, az anya meg folyton pöröl. És még egy veszélyt is a nyakukba vesznek, pontosabban a pincébe, egy zsidót. A háború alatt, amikor a halál törzsvendég volt Dachauban, vagy Auschwitzben. Róluk szól a történet.
Markus Zusak nagyon ügyesen közelítette meg a témát, kicsit viccesen, kicsit abszurdan. A halál mesél nekünk, és hát a halálnak mi sem természetesebb, mint a halál, így mesélni róla sem jelent mást, csak a természeteset. Ráadásul a halálnak remek szókincse van, jól tud fogalmazni és gyönyörű szókincse van. Még ahhoz is van érzéke, hogy érdekes szereplőket találjon nekünk a könyvünk számára. Amint már említettem a halál jó fej, csak ne kelljen vele találkozni. :)
Szeretem azokat a könyveket, amik rávilágítanak, hogy a németek közül is vannak olyanok, akik nem voltak a Führer pártján, lelkük mélyén elutasították, de jobbnak látták nem ellenállni. Mert a szavaknak súlya volt, a fenyegetésnek puskatussal mért súlya, vagy golyókban mért súlya, vagy éppen elküldenek az ország másik végébe, hogy a bombázások alatt oltsd a tüzet, és mentsd a menthetőt az életed árán is.
Senki ne számítson pörgős sztorira, izgalmas fronti harcokra. A középpontban Liesel áll és a világa. Megfigyelhetjük, hogyan cseperedik egy kislány elméje felnőtté, hogyan jön rá lépésről lépésre, milyen körülötte a világ, hogyan kell elfogadnia, és megérteni az elfogadhatatlant és a megmagyarázhatatlant. Csak egy esély van, hogy túléld, ha bízol a szavak erejében, bízol abban, hogy a szavak mindenre képesek. Képesek a gonoszra is, de képesek a reményre is, a bizakodásra is.
Nagyon furcsa volt számomra a történet ilyen fordított, magyarázatokkal tarkított beállítása. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. De rájöttem, hogy én szeretem azt, ha valami más, ha másként van tálalva, mint a megszokott. Ez a könyv pont ilyen. Meg tudtam érteni a kis Lieselt, főleg mert ő is "függöny" lett a végére, mint bárki közülünk. :) Nem hiába könyvtolvaj a címe.
Érdekesnek találtam a könyvet, évek múlva biztosan újra fogom olvasni, mert csupa olyan dolog rejtőzik el benne, amihez idő kell, amihez le kell lassulni, és meg kell emészteni egy-egy mozzanatot. Amikor már tudod, hogy mi fog történni, és csak a szavakra és az értelmükre tudsz koncentrálni. Na ekkor lehet csak igazán magadévá tenni ezt a könyvet.
Markus Zusak: A könyvtolvaj. Ulpius Ház, 2010.
