Nem jó pillanatban talált meg ez a könyv. Mary Hooper világa után még tovább szerettem volna időzni kicsit a középkorban, ezért választottam Gaál Viktort magamnak. De a más nyelvezet, a szokatlan könyvforma mind kiábrándított a világból. Gondoltam rá, hogy abbahagyom, de mégsem tettem. Félek, hogy ezzel elvesztettem a könyv értékét, de azért így is egy nagyon érdekes történetet olvashattam.
A kötet a teavándorról szól, akinek feladata igen különleges. Nem egyszerűen teakereskedő, hanem valami egészen más. 
A teavándor történetét egy fiatal vándor életén keresztül ismerhetjük meg, aki egy kisvárosba érkezik egy Kínából jött csempészhajón, és a városka egyik teaházában helyezkedik el. Könnyen meggyőzi Somersetet, a tulajdonost, hogy őt érdemes alkalmazni, hiszen olyan teát tud főzni, aminek hatására megváltoznak az emberek. Az eddig egyszerűnek tűnő történetbe beleszól a szerelem egy igen egyedi formája, a tökéletes szerelem (amikor ilyet olvasok, folyton elgondolkodok rajta, hogy valóban létezik-e ilyen), valamint egy enyhe politikai konfliktus is, ami aztán egy híres, vagy nem is, történelmi eseményhez vezetnek.
Nem ilyen történetre számítottam, sőt, fogalmam sincs, hogy milyenre számítottam, de nem ilyenre. Aztán azóta sem tudom hová tenni a könyvet. De azt tudom, hogy a szereplők nagyon szeretnivalóra sikeredtek, a teaház nagyon hangulatosra, a tea ízletesre és szagosra. A sztori tálalása is igen érdekesre sikeredett, jók voltak a kis kiruccanások, a kisebb mesék a történetben. Néha nem is tudtam, hogy mit várok jobban, hogy a mesét folytassa, vagy a történetet. Tetszettek a filozófiai gondolatmenetek, szépen átjött a mondanivaló, amivel már a Varázserdőben is találkoztam.
Mindenképpen újraolvasós a könyv, egy nyugodtabb időszakban, egy kevésbé agyhalott állapotban. Addig is megtanultam, hogy ha valami nem megy, azt ne erőltessem, mert csuda kincseket lehet így elveszíteni. Még egy tanulság, több agyhalott állapotban olvasós könyvet kell beszereznem, vagy újra könyvtárba kell járnom. Elég is ennyi jó tanács mára. :)
Gaál Viktor: A tea színe. Tekapo, 2008.
