Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
Satrapi iráni születésű meseíró és képregényrajzoló. Jelenleg Párizsban él, ahová az iráni forradalom után disszidált. Korábban már jelent meg két képregénye Persepolis I. és II. címmel. Sajnos nem volt szerencsém őket olvasni, de a most megjelent kötetét, az Asszonybeszédet a kezembe vettem, mert csupa jót hallottam róla.
Adva van 8 iráni nőszemély, anyától kezdve nagymamán át unokáig mindenki. Éppen a nagy és szokásos ebéd utáni traccspartijukhoz ülnek le, amihez minket is meginvitáltak. Mire odaérünk, már nagyban fő a tea a szamovárban, a hölgyek éppen befejezik a mosogatást. Kezünkbe vesszük a 45 percig erősre főzött teánkat, és hallgatunk.
Mert az asszonyok minden pletykát jól megrágnak, semmilyen titok nem maradhat rejtve. Hogy mi is a téma? Hát persze, hogy a férjek, a férfiak, a szex és egyéb ismerősök piszkos történetei. A rangidősek persze mindent tudnak és okítják a fiatalokat. Ám ezt nem mindig sikerül megfogadni, vagy a jó tanácsokat tökéletesen kivitelezni. Így történhet meg, hogy egy asszony szüzességet imitálva a nászéjszaka után véletlenül a férjét vágta meg maga helyett. Vicces a szitu, hogy hogyan is akarta ezt kivitelezni. Vagy akár egy másik hölgy esete a fehér mágiával, egy teába áztatott kulccsal.
Vannak azonban kevésbé vicces sztorik is. Ezekből nagyon jól megismerhetjük az iráni házasodási szokásokat, a kultúra egyéb hozadékait, a házasság előtti tisztaság jelentőségét, az asszonyok vágyálmait az európai, józan kultúra másolása felé. Ezt a kissé elszigetelt és vaskalapos népet Satrapi humorba ágyazva próbálja nekünk bemutatni, és azzal elfeledtetni, hogy egy-két férj milyen galád módon bánt el a feleségével. Mert a férfiak nem szentek, sőt mocskos disznók. :)
Összességében nekem nem volt olyan nagy durranás ez a képregény, a poénokon sem szakadtam meg, csak mosolyogtam. Könnyed, esti szórakozásnak tökéletesen kiváló, ha úgy érzed le van zsibbadva valamelyik agyféltekéd.
