Lakatos István: Lencsilány

Amikor megláttam a borítót, rögtön tudtam, h ez a könyv kell nekem, még ha képregény is. Aztán kezembe véve egy hatalmas mesekönyv-alakú könyvet kaptam olyan jó fényes lapokkal, finom illattal, gyönyörű képekkel. Nem kellett sok, hogy beleolvassak, és sajnos nem kellett sok, hogy a végére ne érjek. Mert nagyon rövid, de annál jobb.

Lencsilány és Lencsibaba áll a kis történetek középpontjában. Lencsibaba a bátor, nagyszájú, míg Lencsilány félős. Ketten indulnak a történetek sűrűjébe, és útjuk során találkoznak az elhasznált emberrel, Pókháló kisasszony szomorú sorsával, a csúnya óriás tragédiájával, végül a fekete csönd titokzatosságával (ami Csáth Géza hasonló novellájának ihletésére született). Minden mese tartalmaz valami félelmeteset, valami hátborzongatót, valami titokzatosat és valami szürreálisat. És még morbidnak is mondanám a végkifejletet, ezért gyerekeknek én nem ajánlanám. :) De felnőtt szemmel nagyon jól passzolnak a könyv hangulatához, a rajzok keltette érzésekhez a kedvesen induló és furcsán befejeződő történetek.

A képek pedig fantasztikusak. Beleszerettem Lakatos István stílusába. És mint kiderült, pl ő rajzolta a borítót és illusztrálta Ulickaja Történetek állatokról és emberekről című könyvét is. Ezen a honlapon megtalálható a Lencsilányból pár részlet, és még más rajzával is megismerkedhettek. És egyszerűen nem tudok visszaemlékezni, hogy hol találkoztam hasonló rajzélménnyel. Mintha a szomszéd lánynak lett volna egy kirakója, amin hasonló házak voltak, mint amilyet Lakatos István is rajzol. De hogy a házakon kívül mi volt még a képen, arra nem emlékszem. Kár. :)

(A jobboldali kép nem a könyvből van, hanem Lakatos István honlapjáról, de nekem nagyon tetszik. :) Katt a képre, hogy nagyobb legyen!)

Lencsilány már egy videójátékban is szerepel:

Szerintem mindenkinek kell otthonra egy ilyen mesekönyv. A Nyitott Könyvműhelynél meg is veheted. ;)