Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Úgy látszik mostanában sikerül olyan könyveket választanom, amik témájától idegenkedek. Így van ez Gárdonyi regényével is. De csak azért, mert annyira régi történelmi, ami engem már nem tud lekötni. Valószínűleg tudatlanságom miatt van ez így, ami arra is visszavezethető, hogy azért vagyok tudatlan, mert nem érdekel ez a kor és nem is akartam megtanulni. Most leleplezve egyik történelmi gyengeségemet áttérnék a könyvre.:)
Gárdonyi egy sokszínű író. Az Egri csillagokat sem olvastam végig (tudom, what a shame, de régen kellett, és akkor még nem, és stb... :)), de az Ida regénye, meg a Te Berkenye és a Világjáró amerikai kisregények elvarázsoltak teljesen. Ezért gondoltam, hogy A láthatatlan ember is nagyon fog tetszeni. De sajnos nem így lett. A történet puszta egyszerűsége, a kor, amitől idegenkedek, a kicsit összevissza stílus nem fogott meg.
A történet egy római rabról, Zétáról szól, aki a hunoknál járva követségben beleszeret egy hun leányba, ami miatt mindent képes kockáztatni, még szabadságát, sőt az életét is. Levelet hamisítva rabnak áll a leány apjához. Átilla hadba indul a rómaiak ellen, így ő is hadba áll, hogy teljesítsen, és talán elnyerje a lány kezét. De nem így történt. SPOILER következik, de muszáj leírnom. Oké, hogy megsebesül, és pár napig étlen-szomjan fetreng a halottak között, majd elkapja a pestist, amiből étlen, mert közben rájött, hogy mégis nála van a borostömlője, felépül, majd egy áradás miatt leszakadt hídon leúszik a folyón, és megmenekül. Na már most, sok napnak tűnt, amíg ott fetrengett, aztán a pestis sem csak egy nap alatt rohan át az emberen, vagyis hány napig, esetleg hétig bírhatta ki kaja nélkül? Meg azért ha jön az a leszakadt híd az áradás tetején, sérült lábbal, kiéhezve, nem biztos, hogy lesz ereje belekapaszkodni. Ez a rész kicsit betett, de szemet hunytam felette. SPOILER VÉGE.
Gárdonyi korhűen próbálta utánozni az eltérő népségeket, a köztük lévő különbségeket, ezért különböző stílusban ír, hol kicsit párásztosan, hol latinul, hol máshol, és ezt nem csak a párbeszédekben alkalmazta, hanem a saját maga által produkált leírásokban is. És ez engem zavart. Nem igazán láttam értelmét.
Azt hiszem illene a főszereplőről is szólnom, mégpedig Zétáról. Nem tudott a szívemhez nőni, hiába volt kis szerencsétlen, és fülig szerelmes, határozatlan és bolond. Tanult volt, de butácska, és vak. Nem volt szimpi egyáltalán.
Összességében szép, egyszerű történet, egy régi-régi korba ágyazva, de nekem Gárdonyi szerelmes-romantikus, enyhén ironikus arca sokkal jobban bejön.
