Henry James: Daisy Miller, London ostroma
Erre a könyvre Cottánál bukkantam rá, ami tipikusan olyan könyv, amit nekem el kell olvasnom. És nem is csalódtam benne.
Daisy Miller és a London ostroma két kisregény, amik arról szólnak, hogyan akarja egy-egy amerikai hölgy, ill. asszony elfogadtatni magát Európában. Nagyon érdekes volt belekeverni az amerikai társadalmat az európai extraudvarias, szerény, visszafogott társaságba. Még sosem volt benne részem, és nagyon meglepett, micsoda hatalmas különbség van a két terület között, holott folyamatosan keveredtek egymással az amerikai és az európai népek.
A Daisy Millerben egy amerikai úriember, Winterbourne találkozik egy gyönyörű ifjú hölggyel Veveyben, és azonnal megtetszik neki. Sőt, mi több, az európai társadalmi normákat teljesen meghazudtoló leány azonnal megbabonázza a fiatalembert, és nem tud tőle szabadulni. Pont az tetszik meg benne, h nem olyan, mint a többi társasági hölgy, hanem szabadszájú, tudatlan kicsit, nem ismeri a szokásokat, mégis nagyra akar törni, és be szeretne illeszkedni. De nyílt modora és viselkedése miatt a társaság egyáltalán nem akarja őt befogadni, sőt mélységesen el is ítélik miatta. Mert milyen dolog az, h este kettesben sétálgat egy férfival az anyja kísérete nélkül, meg hogyan merészel később érkezni egy bálba, és az anyját előreküldeni, vagy éppen flörtölni minden útjába eső fiatalemberrel. Sokáig mi sem tudjuk megérteni Daisyt, h nem képes felfogni, h ilyen viselkedéssel nem érhet el semmit a konzervatív Európában. Winterbourne rengeteget agyal azon, milyen is ez a Miss Miller, tetszik is neki, h más, mint a többi nő, de ugyanakkor fél is tőle, és biztosan attól is, ahogy a társadalom fogadná őket, mint egy párt.
A London ostroma is ugyanerre a szisztémára épül, de főszereplőnőnk, Mrs. Headway, alias Nancy Beck sokkal ambiciózusabb, mint Miss Miller, és egyenesen azért érkezik több válás után Európába, h bekerüljön a társaságba. Ehhez talál magának egy törékeny angolt, akinek pont a szabadossága miatt tetszik annyira, és aki beleszeret, és mindent megtenne érte. Nancy tudja magáról, h milyen, tisztában van azzal, hogyan viselkedik, milyen múltja van, de mindezt maga mögött szeretné már látni, hiszen ő sem elégedett vele, szörnyen bánja, amit tett, de nem cselekedhetett másként. Angliában csak egy ember van, ki ismeri őt és múltját, akin múlik a boldogsága. Meg is környékezi, h segítsen neki a boldogsága megtalálásában. Ő, Mr. Littlemore és barátja Waterville próbálják őt megérteni, hiszen néha megfelelően viselkedik, szinte természetesnek hat, máskor hirtelen kifakad, olyan tényeket is megoszt barátaival, ami csak nagyon közeli ismerősök osztanak meg egymással. Nancy alsóbb társadalmi osztályba tartozik, mégis nagyra vágyik, mert meg vannak hozzá az eszközei, nagyon gyorsan elsajátít minden újdonságot, ami ahhoz kell, h elfogadják őt, mint a felsőbb rétegek társaságának egy tagját, és járjanak hozzá társalogni. Hogy sikerül-e neki, hát, azt találja ki mindenki, vagy inkább jobbat mondok: olvassa el. :)
A Daisy Miller sokkal jobban tetszett, a London ostromában nagyon sok időt szentelt James egy-egy szereplő bemutatására, amit nem mindig tartottam fontosnak a mű megértéséhez. Ez a könyv most arra volt jó, h felkeltse az érdeklődésem Amerika, és New York régi világa felé. Annyira csak Európára, benne is Angliára és Franciaországra koncentráltam, h eszembe sem jutott, h Amerika milyen lehetett abban a korban. A farm ahol élünkben, meg Laura Ingalls Wilder könyvei alapján (de lehet, h ezek sokkal korábban játszódtak? ki tudja?) megismertem a szegény földművesek életét, a kisvárosok mindennapjait, de New York nagypolgárairól nem igazán hallottam még. Tudtok esetleg olyan könyvet, ami hasonló korban játszódik, és Amerikát mutatja be a nagyvilági életével, bálokkal, New York fejlődésével kapcsolatban? Ez most nagyon érdekelne.
