Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Ritkán vásárolok könyvet teljes áron, de ez közöttük volt. Ha jól emlékszem, tavaly, amikor többen olvasták a bloggerek közül találtam rá egy kis könyvesbolt legalsó polcán, sok-sok könyvvel eltakarva. Mivel mindenhol azt hallottam, h szinte lehetetlen beszerezni, rögtön megvettem. Nem érdekelt, mennyivel olcsóbban juthatnék hozzá interneten. Mondhatni ez a könyv rám talált, nem én rá. De ez már egy elcsépelt mondat. Nem kis gonddal ülök most itt, h mit is írhatnék róla, mert azokról a könyvekről a legnehezebb bármit is írni, amik nagyon tetszettek nekem. És ez a könyv olyan, sőt úgy felugrott a top10-es listám legelső helyére, h onnan nagyon nehéz lesz bármely más könyvnek letaszítania. Azt meg kell jegyezni, h az eddigi elsőt, Az ördög bájitalát is 2 évvel később sikerült egyértelműen letaszítania, holott sokan próbálkoztak vele, kevés sikerrel.
Daniel egy reggel arra ébred, h már nem tudja felidézni évekkel azelőtt elhunyt édesanyjának arcát, ezért apja, h felvidítsa, elviszi őt az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol az a hír járja, h a könyv megtalálja új gazdáját. Daniel Julián Carax A szél árnyéka című kötetét találja meg, és egy éjszaka alatt elolvassa. Annyira tetszett neki a történet, h kutakodni kezdett a szerző többi könyve iránt. Ám amikor rájön, h a szerző könyvei nem kaphatók, ráadásul, amik eddig elérhetőek voltak, mind egy idegen, arctalan ember karmai közé kerültek, aki elégette őket. Daniel, nem is gondolva arra, h vki életébe teli talppal belemászhat, kutatni kezd az író élete után és furcsa, rejtélyes dolgokra talál...
A kutakodás során szert tesz egy nagyon jó barátra Fermín Romero de Torres személyében, aki mindenben a segítségére van. Daniel megízleli az első szerelmet, majd a másodikat, emberi sorsokkal találja szemben magát, a régmúlt Barcelona borzalmakkal teli históriájával, és rájön arra, h élete több ponton is hasonlít Caraxéra, vagy fordítva, sőt állítólag a természetük is azonos.
Engem a könyv az első oldaltól kezdve beszippantott, sodort magával a világa. Ugyancsak, ami nálam nagyon fontos, sosem volt benne unalmas rész, pörgött az esemény, mindig volt mibe elmélyülni. Zafón írása lenyűgöző, én is ott voltam Barcelonában, hallottam a hangokat, néha erőteljesen is, amikor a villában Danielre és barátnőjére ráverik az ajtót, az a fülembe csengett még sokáig, és én is megijedtem, ahogy ők. Velük éltem meg mindent, mint egy külső szemlélő, de mégis velük együtt. Teljesen elvarázsolt, nem is tudok többet mondani, mert felesleges, ez a színtiszta igazság: zseniális.
Fermín dumáján jókat derültem néha, főleg a főpingvinen (egy apácára gondolt). Sok helyen olvastam, h Fermín neve és a gonosz felügyelő Fumero összekeveredett. Én ezt nem vettem észre, pláne, h Fermínt mindig a teljes nevén illették, Fermín Romero de Torresként. Csak a vége felé rövidítették már. Meg annyira különböző volt a két ember, h nem értem, hogyan lehet őket összekeverni. :)
Hát, kérem szépen, miután az összes bejegyzést elolvastam a könyvvel kapcsolatban másoknál, erre futotta. Úgy döntöttem most igénybe veszem az okosabbak segítségét, és előre informálódom. Már csak azért is, és ez az egyetlen hiba a könyvvel, de lehet, h inkább az én béna memóriámnak köszönhető, h néha elfelejtettem mi volt elől a történetben, és tényleg vissza kellett lapoznom megkeresni az összefüggéseket. Én ezt annak teszem be, h olyan gyorsan sodort magával a történet, h nem volt idő mélyebben megjegyezni mindent, pláne, h rengeteg információ hangzott el. De ennek ellenére, a hangulat, amit adott a könyv, messze felülmúlja a történetet, és az én feledékenységemet. Mások posztjai pedig segítettek pár apró részlet felidézésében.
U.i.: Én voltam Barcelonában, igaz, h 7 évesen, de arra emlékszem, h kergettem a galambokat a La Sagrada Familia előtt, meg voltam a stadionban, meg ami nagyon megragadt, h förtelmesen koszos volt a város. :)
Jah, és fantasztikusak a hozzá komponált zenék. Itt letölthetők ingyenesen.