Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat

Gyengém a 19-20. századi Magyarország mindennapjait bemutató történetek, ezért is voltam kíváncsi erre a könyvre, ami az eddig megismert világ másik oldalát mutatja be. Azt mindig is tudtam, h cselédlánynak szegődött fiatal falusi fruskák, gyárakban gürcölő szép leányok néha kaphatóak voltak egy-egy kalandra, de ennek árnyoldalait még nem ismertem.

Ez a monumentális album a 19. század végétől, a 20. század elejéig soron kíséri a bárcás kéjnők, a bordélyházak életét gazdag képanyaggal. Legyen ez erotikus felvétel, erotikus hangú képeslap, erotikus hangvételű újságok vicces jelenetei, mind mind a prostitúcióra utal. A képek mellett korabeli feljegyzéseket olvasgathatunk irodalmároktól, újságíróktól, de személyes levelekkel is találkozhatunk. A könyvnek van egy halvány szerkezete, fejezetekre osztva, és a fejezetek első oldalain függőleges vonalakkal elválasztva fel vannak sorolva, miről is lesz szó az adott részben. Ezek szerint megismerkedhetünk a nagyvárossá érő Budapesttel, és a kibontakozó prostitúcióval, a prostituáltak helyzetével, a bordélyházak világával, a prostitúció elfajulásával, szélsőséges hajlamok, gyilkosságok bemutatásával és végül úgymond a média róla szóló szeleteivel. Néha nehéz volt kivenni ezeket a tagolásokat, néha találkoztam oda nem illőnek látszó forrásokkal. Ez azért tűnhet így, mert nincs magyarázatokkal teletűzdelve, h ez és ez azért kötődik egymáshoz, mert, hanem csak tények vannak. De ebből a rengeteg anyagból mindenki talál magának érdekeset, és olyat is, amin nyugodtan átugorhat, mert nem veszít semmit.

A tanulmányozás során jegyzeteltem magamnak, h a legérdekesebbet megoszthassam veletek. Íme következzen egy válogatás.

Az egyik rész bemutatta, hogyan deformálta el a fűző a nők alakját, és milyen betegségeket okozott ez nekik. És ekkor rájöttem, miért alakult ki a gyenge nő világkép, ami naná, h a pasik miatt történt. A 19. szd fűzőviselése komoly egészségügyi problémákat okozott a nőknél, hiszen összenyomták belsőszerveiket, elmozdultak lefelé, vagy fölfelé, ezáltal krónikus betegségek alakultak ki. Emiatt persze sokat gyengélkedtek, így lettek ők gyenge nem. Szerencsére az orvostudomány a század végére rájött, h a fűző káros, és szép lassan lebeszélte a nőket annak használatáról.

Néha elgondolkozom azon, h a százedelőn miért volt annyi irodalmi folyóirat, költők versei az újságban. Most lehet, h rájöttem, de nem biztos, ez csak az én meglátásom. Én úgy gondolom, h a magyarok ekkoriban kapták vissza úgy istenigazából a nyelvüket, lett kötelező a magyar oktatás, és ennek annyira örültek, h csak használták és használták azt. És ennek eredménye lett az a sok alkotás. :)

Az album foglalkozik a házasságközvetítés bemutatásával is, ami a 19. század végén virágzott. A házasságközvetítő összeszedte a házasulni vágyó hölgyeket, lefényképezte őket, kifaggatta őket a hozományukról, és más fontosnak tűnő infókról, mint például családon belüli betegségek, stb. Ezt a közvetítő katalógusba rendezte, és a férjjelöltek boldogan válogattak közülük. Na, azért ez durva...

Mint ahogy a következő idézet is:

"IFJÚ özvegy, aki szép, mint a rózsabimbó, keres ifju diákot, kit bevezetne a szerelem tündérkertjébe." - Bevezetné, persze, és naná, h pénzért.

Ahogy haladunk előre az albumban, megfigyelhetjük az aktképek változását is. Az elején a testi meztelenség szinte nem is volt fontos a férfiaknak, más hozta őket lázba, ahogy ez a szerzői megjegyzés is írja: "A képen, a keblét felfedő, bugyi nélkül, de harisnyában és cipőben mutatkozó modellen kívül, minden kellék arra szolgált, h felkorbácsolja a kor férfiembereinek erotikus érzéseit: a melegséget és bujaságot sugalló kárpitok és szövetek, a megadó elalélást asszociáló díszpárnák, az indákkal gazdagon díszített fabútorok és a rajtuk kígyózó, de a nő által megtaposott műrózsagirland. [...] A kor emberében ugyanis - a mainál sokkalta erősebben - működött az a ráismerési és értelmezési folyamat, amelyet a több évszázadokon keresztül kialakult motívum- és szimbólumrendszer egyes elemei hívtak elő."

De olvashatunk még a magyar kaméliás hölgyről is, Pilisi Rózáról, akivel Krúdy Gyulának is volt viszonya, és akire A vörös postakocsiban is utal. Fedák Sári volt az első, aki nőiességét igenis megmutatta, és kihasználta bájait, és nem félt szemérmetlenül viselkedni. Becker Bébi a kor híres nőszemélye volt, aki fenségesen tudott sztriptíztáncolni, és szívesen meg is mutatta bájait mindenféle társaságokban, de még Karinthy Frigyesnek is.

És azt tudtátok-e, h Jókai erotikus szobrocskákat faragott, több tucattal rendelkezett, és még pornográf versecskéket is írt. Van egy a könyvben is, azt hiszem sűrűn kéne csillagoznom, ha le akarnám írni.

A rendőrség, és az állam folyamatos ellenőrzés alatt tartotta a bárcásokat, a bordélyházakat. Muszáj volt, h a terjedő veneáris betegségeket, és a terjedő bűncselekményeket megelőzzék. Hivatalosan 1926-ban szűnt meg a bordélyházak világa, innentől kezdve nem adtak ki több működési engedélyt, és a meglévőket is visszavonták. Ettől a dátumtól beszélhetünk talán a mai értelemben vett kurválkodásról.

Még rengetek dolgot ki lehetne emelni a könyvből, de nem teszem, mert a könyv sokkal jobban tálalja a dolgokat, mint én tenném. Nem egy rossz összeállítás, rengeteg munka lehetett vele, de én nem ezt vártam tőle. Többet olvastam volna a bordélyházak világáról, mint a háborús bakák problémájáról, hiányoltam a kéjnők felszerelését, ruházkodását taglaló részeket. Sok részt nem tartottam odavalónak, mondhatni felesleges adatok voltak. Azért több volt benne az értékelhető rész, mint a felesleges, és örülök, h legalább ilyen szinten, de megmutatja a világnak, h a nagyik "Bezzeg az én időmben" kijelentéseit meg lehet cáfolni. :)