Gróf Nádasdy Borbála: Zagolni zabad?

Ez egy olyan könyv, ami vonza az embert, mert ezt minden embernek el kell olvasnia. Én nem tudtam, hogy ez volt, hogy egyáltalán ez így volt. Ez miért tabu még mindig? Oké, hogy nehéz, oké, hogy fáj, de erről beszélni kell, mert itt olyan dolgok történtek amik kihatnak a mi életünkre is. És ki fognak hatni az utánunk jövőkre is.

Gróf Nádasdy Borbála 1939-ben született, '56-ban disszidált, ma Franciaországban él. Azért is került hozzám közel, mert Lepsényben éltek, ami nagyon közel van lakóhelyemhez, sőt birtokuk kiterjedt Aligára, Polgárdira, Nádasdladányra, Alsóperére a Bakonyban. Ezek nagy része a háborúban, vagy azt követően elpusztult. Nagyon sajnálom, mert sztem hatalmas kulturális kincs lehetett volna mind. Mindig bajban vagyunk, hogy hova menjünk el kirándulni a környéken, és most, h megtudtam, mi minden pusztult el, csak még szomorúbb lettem.

Minden tiszteletem a grófnőé, amiért kiállta ezt az egész meghurcoltatást. Katolikus családról van szó, egy vétkük volt, h arisztokraták voltak. A proletárdiktatúra pedig nem tűrheti meg maguk között. Szegénységbe taszították, deportálták, megkínozták őket. Mégsem sikerült mindenkibe beleültetni ezt a gondolkodást, mert sokszor segítettek rajtuk olyanok, akik azelőtt a szolgálatukban álltak, vagy akikkel régen jó kapcsolatban álltak. De hogy lehet egy hat éves kislány arisztokrata, aki falun nőtt fel, aki az iskolát is éppenhogy kijárta, aki a mai napig nem tud osztani-szorozni, és nem tudja az ABC? Aki tud csirkét vágni, és tudja hol terem a szamóca az erdőben, aki 10 éves korára alkoholista, mert szereti a bort? Sztem nem így él egy arisztokrata, és egy arisztokrata nem lesz Honthy Hanna öltöztetője. Talán az volt a szerencséje, h fel sem fogta mi történik vele, csak sodródott az árral, tette, amit mondtak neki, amit tennie kellett.

A sok kiállt kín ellenére mégsem ítélkezik, sőt előfordul, h a saját osztályát szólja meg. Például, amikor felajánlották nekik, h visszavásárolhatják a Lepsényi kúriát, és helyreállíthatják, nem fogadta el, és úgy véli, h aki pénzért visszaveszi jogtalanul elvett birtokát, az megérdemli, h másnap újra elvegyék tőle. Ez csak egy olyan könyv, ami leírja, mi történt egy emberrel, miként hurcolták meg származása miatt. Mondhatni egy kalandregény, de ilyet még kitalálni sem lehet. A végét szó szerint végigizgultam, pedig tudtam mi lesz a végkifejlet. Durva, nekem ez felfoghatatlan.

Nem tudom, h a fiatalkoti iskolázottság hiánya okozza az irodalmiatlan stílust, vagy pusztán az ötven év francia lét, de vannak stilisztikai hibák benne, és sajnos helyesírási hibák is, vagy elgépelések. Ezt kijavíthatták volna.

Én nagyon a hatása alá kerültem, mert nagyon sok új dolgot tudtam meg, és ez nem is egy fiktív dolog, hanem a való világ, ami miatt még súlyosabbak, még nagyobb nyomot hagytak bennem. Én minden embert köteleznék az elolvasására.