Tessa de Loo: Ikrek

Erre a könyvre Christinánál akadtam rá, aztán végre megtaláltam a könyvtárban is, és aztán kb. két hónapig ott állt a polcomon, amíg a kezembe vettem. Tudtam, h tetszeni fog, tudtam, h nem lehet vele semmi baj, mert a háború az egyik kedvenc könyves témám.

Anna és Lotte hatéves korukban látták egymást utoljára, amikor a szüleik halála miatt elválasztották őket. Anna Németországban maradt nagybátyjánál, Lotte Hollandiában kötött ki. Ötven év után találnak ismét egymásra Spa-ban, ahová mind a ketten pihenni mentek. A pihenésből pedig nem sok lett...

A hétvégén vmiért elég érzékeny hangulatban, mondhatni szentimentális hangulatban voltam, és ezt a könyvet ne tessék olyankor olvasni, mert olyan súlya van, amit ilyenkor nehezen lehet elbírni. Én nagyon szívesen olvasok a háború alatti életről, nem is szokott megrázni, de itt most újra előjött belőlem a nagybetűs MIÉRT??? kérdés. Persze ezt Anna és Lotte vitatkozása is segítette. A fő vitapont az volt, h ki a felelős a háborúért, a végtelen pusztításért, melyikük szenvedett többet: Lotte, aki éhezett, és folyton veszélyben forgott a zsidók rejtegetése miatt, vagy Anna, aki férjét adta a háborúért, és vöröskeresztes ápolóként a poklok poklát megjárta. Másik kérdés, h Annáék miért nem látták Hitler propagandáját, miért dőltek be neki, ugyanakkor, ha a hollandok ennyire tisztában voltak a hatalmával, miért nem avatkoztak bele?

Súlyos kérdések ezek még a mai napig is, amiket sosem lehet megválaszolni. Mindkét félnek van kicsi igazsága, mindkét fél tehetett volna vmit.

Félelmetesen jó a könyv, beborít, ha nem vigyázol. Néha le kellett tennem, mert nem mertem továbbolvasni, féltem, mit zúdítanak még rám, mit kell még átélnem nekem is. Ugyanakkor szerettem volna már túlesni az egészen, és nagyon gyorsan elfelejteni, amit olvastam, és nem akartam tovább cipelni a terhet, amit rám terített. Aztán a végére értem, és nagyon megkönnyebbültem. Ez egy nagyon jó könyv, zseniális, de közben nagyon megrázó és felkavaró. Nem tudom több szóval kifejezni, olvasni kell, mert érdemes!

Amiket fenn írtam, osszátok el kettővel, ha nem vagytok érzékeny korszakotokban, mert elképzelhető, h mást nem ráz meg ennyire, mint most engem.