Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub
"Lucas Corso, a magányos farkas, aki könyvgyűjtők felbérelt zsoldosaként kutat kőim ritkaságok után, kettős feladatot kap. Meg kell állapítania A három testőr egy kéziratának valódiságát, s ezzel egy időben egy dúsgazdag gyűjtő egy különös könyv példányainak felkutatásával bízza meg. A Könyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról legendákkal övezett, baljós mű: Aristide Torchiát, a nyomdászt, aki kinyomtatta, 1667-ben az inkvizíció, az ördöggel való cimborálás vádjával, máglyán égette meg. A könyvet kilenc rejtélyes metszet illusztrálja. Lucas Corso, a gyűjtő példányával kezében, a másik két példány nyomába ered. Útját baljóslatú jelek kísérik, valakik a könyvre vadásznak s titokzatos halálesetek követik egymást, beteljesítve a könyv metszeteinek jövendöléseit. Ráadásul mintha az idősebb Alexandre Dumas regényének hősei is üldözőbe vennék a könyvvadászt: minduntalan felbukkan a közelében egy sebhelyes arcú férfi, aki mintha csak Rochefort volna A három resió’rből, s a szépséges és gonosz Milady szakasztott mása is megkörnyékezi. Még szerencse, hogy egy gyönyörű fiatal lány a védelmébe veszi; irányítja Corso lépteit, sőt szükség esetén üldözőit is alaposan helyben hagyja. Hogy kicsoda ő, azt az olvasó éppoly meglepetéssel veszi tudomásul, mint a főhős; az biztos, hogy őrangyalnak semmiképpen sem nevezhető. Arturo Pérez-Revcrte újabb, meglepetésekkel teli regényét tartja kezében az olvasó, amelyből Roman Polanski A kilencedik kapu címmel nagy sikerű filmet rendezett Johnny Deppel és Lena Olinnal a főszerepben."
Jobban járok, ha sok-sok szövegnek a fülszöveget írom le, mert olyat írok róla, h az totálisan elrontaná másoknak az olvasási élményt. Amikor végeztem vele, én olyan mérges voltam, amiért elolvastam, h majdnem kidobtam az ötödikről. De nem jó értelemben, hanem azért mert rossz volt. Ez a könyv olyan, mintha az írónak lett volna érzéke egy-egy dolog aprólékos kidolgozásához (néhol már az unalmas felé hajlott), de egy új nyomozós sztorihoz már nem, ezért összegyúrt egy kis krimit, thrillert, misztikumot, történelmet, irodalmat. Szeretem én a pörköltet, a túrótortát, meg a gesztenyepürét, de sosem enném őket egyszerre. Jobban járt volna, ha követi Dumas szokását, és mással íratja meg a könyvet és csak a varázsát adja meg hozzá a szép kidolgozással...
Akinek még nem vettem el a kedvét az olvasástól, és kell neki a könyv, szóljon, szívesen továbbadom.
