Alexandre Dumas: A holt kéz I-II.
Most már teljes a kép Dumas-val és a Monte Cristo történetekkel. Elvileg úgy van, h magának az alaptörténetnek a folytatása A világ ura, amiről írtam korábban, és A holt kéz pedig A világ ura folytatása. Csakhogy, amikor elkezdtem olvasni, sőt, már a fülszövegben feltűnt, h aki A világ urában meghalt (többen is vannak), itt most él és virul, sőt bosszút esküdik. Gondoltam, majd kiderül, h azok csak álarcba bújt emberek, de nem. Rá kellett jönnöm, h ezt a könyvet is az alap Monte Cristo folytatásának szánták, mint egy alternatíva A világ urára. Aztán az olvasó szépen eldöntheti, h melyik befejezés is tetszik neki jobban. Hát... mivel bennem van az, h ennek a befejező résznek kellene lennie, és A világ urát előbb olvastam, meg amúgy is, az sokkal jobb, ezért én inkább A világ urában látom a folytatását.
A történet viszonylag egyszerű a többi Dumas regényhez képest. Benedetto (azt hiszem nem árulok el titkot, mert a fülszövegben is olvasható) rájön, milyen elvetemült módon használta fel Monte Cristo kis bosszúálló játékában, amelynek során ártatlanok, Benedetto kilenc éves testvére, és apja (ő nem olyan ártatlan) is meghalnak. Ezt szeretné, és fogja is megbosszúlni Benedetto, méghozzá apja, Villefort levágott holt kezének a segítségével, h azért az apjának is legyen már egy kis köze hozzá (azért vicces, nem?). El is indul, és beleütközik Eugénie-be, akit anno el akart venni, meg tőrbe csalja Vampát, meg megtalálja Albert Morcerfet is, aki szintén bosszút esküdik Monte Cristo ellen, mert anyját mély letargiába ejtette. Itt van még velünk Valentine is, aki Morel fiával kötött házasságot, és persze Heydée is kisfiával. Benedetto nem éppen a lájtosabb bosszút választja, de nem is írom le, milyeneket, hátha vki el akarja olvasni.:)
Azt azonban elárulom, h ennyi szomorúságot már rég olvastam egy helyen. Hogy a végén senkinek ne legyen jó, az ritka. Muszáj leírnom, úgyh innentől nagyon kemény ..::SPOILER::.. jön: szóval Dumas konkrétan kinyírta az egész bagázst, és mindenki nyomorultul, szegényen halt meg. De talán az lenne a lényeg, h a végén mindenki megbocsátott mindenkinek, feloldozták őket bűneik alól és legalább lelkileg tisztán haltak meg. Dantes olyan szintű önostorozást művelt, h már elhittem, h tényleg bűnös volt, holott a Monte Cristot azért szerettük, mert olyan ügyesen, és körmönfontan állt bosszút. Itt meg kiderül, h semmi joga nem volt hozzá. Na meg a folytonos szegény-imádat kicsit sok volt. Folyton az jött le, h a gazdag az rossz és a szegény az atyaúristen, akinek adni kell mindig. Sztem ezt kicsit eltorzították, vagy inkább túlzásba vitték. Jah, csukjam be a ..::SPOILERT::..
Aztán a könyv kivitelezése kritikán aluli. Ocsmány borító, egyáltalán köze nincs a könyvhöz. Hogy az a szőke nő rajta kicsoda, nem tudtam rájönni. Gondolom a Heydée-nek kéne lennie, de ő frankón indiai volt... Borzalmas kötés, undorító lapok, elképesztő fordítás (pl: kedvesemet, vagy vmi hasonló szót barátomnak fordítottak), egy oldalon minimum két helyesírási hiba.
Na, de ezeket leszámítva én nagyon jól szórakoztam. Az meglátszik, h ebben már kevés beleszólása lehetett Dumas-nak, mert viszonylag egyszerű volt a történet, néhol meg talán a társszerző kemény véleményét olvashatjuk szegénységről, hitről, irgalmasságról (valszeg nagy hittérítő lehetett), de ha ezeket kevés odafigyeléssel olvassuk át, igazán élvezhető dolog jön ki a végén.:)
Jah, és még annyit, h ezt nem lehet Monte Cristo szűzen olvasni, mert itt már nem mesélik el olyan értelmesen az előzményeket. Itt ismerni kell azt.
