Elena Ferrante: Nő a sötétben
Nem ily olyan rég történt, h megkérdeztem tőletek, mi a fenének olvastok szomorú könyveket. Meg azt is kértem egyben, h ajánljatok falhozvágós köteteket, h megkereshessem a saját falhozvágósomat. Mert nekem jelenleg a történetben bekövetkezett csavar adja a falhozvágós fílinget. De ezen továbblépve falhozvágósnak nevezzük az érzelmileg megtörő/megkapó könyveket (jól definiáltam?).
Aztán OKK-ban volt ez a könyv és múltkor a könyvtárban is láttam, h mind a három kötete frankón érintetlenül hever a polcon, ezért úgy döntöttem, ezzel kezdem a saját falhozvágós könyvem megkeresését.
A történet nagyon egyszerű, Leda, egyetemi tanárunk a nyáron lelépett nyaralni, ahol megismerkedik egy olasz klánnal, akikkel egy buta esemény folytán egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek.
Másoknál olvastam, h ez a könyv az anya-lánya kapcsolatot boncolgatja. Na jó, erre én is rájöttem ám.:) Viszont nekem nem adta meg azt a mély... nem is tudom mit, amit szeee kapott tőle. Ez valószínüleg fiatalságomból, tapasztalatlanságomból, anyai nem létemből fakadhat. Nekem nem volt megdöbbentő az, h Leda olyan mélységekig beszél a hibáiról, a rossz döntéseiről. Talán azért, mert anyukám igenis megtudja velünk, a lányaival beszélni a hibáit, amit mi sűrűn ellenzünk és ez neki hatalmas erőt ad a továbblépéshez. És egyébként is ennyire szokatlan lenne az a tény, h a problémáinkat és lelki betegségeinket megbeszéljük vkivel? Segítsetek, ti miért találjátok ezt olyan nagy dolognak? Csak nekem vált általánossá (megjegyzem sok évnyi hosszú kínszenvedés után), h a páromnak elmondhatom, ha vmi bánt? (Na jó, ha ezt olvassa, nyílegyenesen meg fogja cáfolni.:) De azért nagyvonalakban igaz.)
Aztán ott van még, h szerintem ez a Leda nem vmi jó anya. ..::SPOILER::.. Például, amikor azt mesélte, h viszonyult ahhoz a barátnőhöz, aki el akarta idegeníteni őt a gyerekeitől. Amikor a kisebbik lánya, mert kiközösítették a játékból, az anyjához menekült, aki olyan mérhetetlen haraggal és következetelenséggel utasította vissza a picit, h az rögtön sírva fakadt. Persze azonnal a másik nő lett a kedvenc. ..::SPOILER VÉGE::.. És még voltak hasonló húzásai, aminek ha szemtanúja vagyok akár az utcán, elítélem, és azonnal rásütöm, h nem jól bánik a gyerekkel, rosszul neveli őket. Talán ezért sem éreztem falhozvágósnak, mert én az ilyet igenis elítélem.
Egy eszmefuttatás viszont nagyon érdekes volt, amikor Leda szemszögéből mutatta be Ferrante a kamaszkori vívódásokat. Hogy melyik lányát szereti jobban és miért. Meg amikor azt mondta, h azokat a tulajdonságokat nem kedveli a lányaiban, ami benne is megtalálhatóak, és azokat kedveli, ami a férjében van. Ezen kicsit elgondolkodtam, mert nagyon sok tulajdonságomban hasonlítok anyára... de gyorsan el is vetettem a gondolatot, mert engem szeret anya, még ha olyan is vok kicsit, mint ő.:)
Végeredményben jó volt olvasni a könyvet, tetszett, de ebben nem találtam meg a falhozvágósságot. És ezt úgy szeretném megkeresni magamnak, nem megtanulni, h az ilyen fajta regények falhozvágósak. Még ha évekbe is kerül, megkeresem!
(Ez a poszt az OKK külön blogján is megtalálható, ahol kommenteket is találtok hozzá --> ITT)
