Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Mint utólag kiderült, ebből is csináltunk egy OKK-s kört, szal ez is olyan.
Mivel mindenki nagyon dícsérte, felmerült bennem a gondolat, h már megint túl sokat fogok várni a könyvtől és ezért megint nem fog tetszeni. Nagyon igyekeztem úgy gondolni minden egyes mondatra és fejezetre, h elvonatkoztassak mások véleményétől és kialakítsam a sajátomat. Az elején megmondom őszintén nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel. Természetükben teljesen távol álltak tőlem, sok helyen elítéltem őket cselekedeteikért. Ezen alig tudtam átlépni és figyelni arra, hogyan zajlik az időutazás. Aztán sikerült elkapnom a fonalat, realizálni, h Clare jelene a valódi jelenünk, a fő ág, és ez ágazik szét Henry időugrásaivá. Ezek után már egész könnyű volt beleképzelni, h mit csinálhat Clare addig, míg Henry vhol a múltban szintén Clare-rel van, csak egy fiatalabb énjével.
Nekem a törés a második résznél jött. Onnantól élveztem már a történetüket. Addig olyan egyszerű és alig vmit mondó volt az egész. Nem tudtam mit hova tenni. Aztán a második résztől sikerült befalni a könyvet, csak az éjszaka akadályozott meg az utolsó 60 oldal elolvasásában. Annyira benne éltem a történetbe, h azt álmodtam, a gyerekkori énem vok és megjelenek magam előtt a jelenlegi énem formájában, és játszunk egymással. Aztán mint ha mi sem történt volna, eltűnök. Időutaztam én is.:) Talán Alba jelenete a nagyobb önmagával kicsit megkapott, na.:)
Egy vmit nem értek, és nem tudtam eldönteni sosem. Hol játszódik? Chicago Amerikában van, viszont a Hyde Park Londonban. Vagy van ott is egy Hyde Park?
A történetről kell írnom? Sztem mindenki tudja.:) Na jó, az a lényeg, h Henry génállományában vmi furcsa csavar van, ami miatt nagyobb stressz hatására fogja magát és eltűnik, időutazik, és különösebbnél különösebb helyeken bukkan fel meztelenül, mert nem tud magával vinni semmit. Egy időutazás alkalmával ismerkedik meg Clare-rel is, aki akkor 6 éves. De tudjuk, a gyerekek milyen hiszékenyek, és Clare hisz Henrynek és utána folyton várja a találkozást. Így cserepedik fel Clare, mindig más korban találkozva Henryvel és halálosan belészerelmesedve, ami persze kölcsönös. Innen jön a szerelmi sztori, házasság, együtt élés jóban-rosszban és a vége...
Ez nem olyan könyv, amit besorolnék a legjobbak közé, nálam ez nem az. Mindig vmi újat keresek, vmi addig könyvszakmában formabontónak mondhatót. Ez olyan, ehhez nem is fér kétség, csak engem a környezete, a kivitelezése (ici-pici mondatok, amik pörgőssé teszik az egészet, nem lehet nem gyorsan olvasni, és sok eseményt zsúfol bele egy bekezdésbe. talán jobb lett volna kevesebb eseményt jobban kidolgozva leírni. nekem ez asszem fontos.:)), a szereplők jelleme, kicsit idegen az én világomtól. Ezek ferdítik kicsit lejjebb a mosoly sarkát, de az egész kivitelezés (nem találok most rá jobb szót) maga nagyon jó,egy szálat sem hagyott elvarratlanul, minden szétágazást szépen visszakanyarított a fő folyóba. Ez tetszett.:)
