Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Egy szürke kutya, homlokán fehér folttal rohant át egy vasárnap reggelen a piacon, miközben négy embert harapott meg. Három rabszolga volt, a negyedik pedig a 12 éves Sierva María de Todos los Ángeles, a márki lánya. Utólag kiderült, h a kutya veszett volt, tehát a kislány is esélyes a veszettségre. Sierva María egy teljesen átlagos kislány, kivéve, h szülei sosem szerették, nevelését is rábízták a rabszolgákra, sőt, közöttük is élt az udvaron. De Sierva María élete egy csapásra megváltozik, amikor az apja rájön, milyen kínokat kell majd kiállnia szegénynek, ha jelentkeznek rajta a veszettség jelei. Hogy jóvá tegye az elvesztegetett 12 évet, és hogy megszépítse a kislány hátralevő életét, visszaköltözteti a házba, annak is a legszebb szobájába, minden percét vele tölti, minden jóval elhalmozza. A veszettség jelei azonban csak nem jelentkeznek rajta, beteg is csak azért lesz, mert a környék összes kuruzslója egyszerre alkalmazza csodaszereit, amitől megbetegszik. A betegség nem múlik, amíg az egyik rabszolga egy pogány szertartást nem végez rajta. Ekkor ötlött fel a gondolat, h biztos démon lakozik benne. A lány beköltözik a Santa Clara kolostorba, ahol börtönbe vetik, és megkezdik az ördögűzést rajta. A feladatot egy fiatal pap, Cayetano kapja...
Ennyit a történetről, amiben igen sokáig elmentem, mert a könyv, lapjainak arányában, kb. 3/5-énél járunk már. Pedig ez egy szerelmi történet, méghozzá nem is egy szokványos. Tudtam, h lesz benne szerelem, azt is tudtam, h egy szerelmi történet, de amikor a százhuszadik oldalnál járva sem leltem rá, kezdtem kétségbe esni, h nem is lesz benne. Muszáj volt tovább olvasnom, pedig tanulnom kellett volna, de nem bírtam ki, h ne olvassam végig. Jól is tettem, mert ez egy olyan egy szusszra elolvasandó könyv, és akkor jó lesz. Megjött a szerelem, furcsa ellentmondással, egy démoni kislány és egy nála jóval idősebb pap között. Együtt vannak, és közben érezzük, h előbb-utóbb úgyis fény derül a kis titkukra, h mikor nyit rájuk vki. Aztán mégis...
Szóval tényleg fura volt az egész, pláne, h úgy nézett ki, mintha nem is a szerelem kerülne a középpontba. Húzza az agyat, h aztán a végén a tetőfokára hágjon a feszkó, aztán csak úgy befejezze. Bírtam!:)