Zilahy Lajos: Két fogoly

Zilahy jó és mégsem olvassa senki. Még anyám sem, akkoriban nem volt divat, mert akkor Szilvásit bújt mindenki. Pedig különösen jól ír, legalábbis az én szintemen nagyon jól.

Budapesten járunk a század elején, amikor még a délutáni teák nem mentek ki a divatból. A férfiak atillát hordtak és a női öltözködés elengedhetetlen kelléke volt a kalap és a kesztyű. Még éppen épül a Gellért Szálló és a villamosra ülőhelyet lehet váltani.

Két emberi szív él ekkor külön, kik egymásra találnak Vargáék délutáni teáján: Miett és Péter. Kínzó és bátortalan lépéseket tesznek csak az elején, egyik sem hiszi, h akar tőle bármit is a másik. De egy színházi előadás és egy bátor tett végre közelebb hozza őket egymáshoz. Megindul szerelmi csatározásuk. Szűk egy évig lehetnek csak együtt, mert közbeszól az első világháború és Pétert a fronta szólítják. Nem sokkal később hadifogságba kerül Oroszország leges-legmélyére, Miett pedig otthon várja. Több ezer kilométer távolságból a szerelem megőrzése a tét.

Csodálatosan ír Zilahy, ezt hiányoltam a Csokoládéból. Itt úgy voltak leírva az érzések, h szinte a bőrömön éreztem. Márciusi tavaszi sétájuk alatt én is éreztem a nap kellemes melegét, amikor feleszméltem, h de nekem fázik a lábam. A kibontakozó szerelmük alatt folyamatosan mosolyogtam. Aztán, ha Miett sírt, én is sírtam, ha gombóc volt a torkában, az én torkomban is ott dobogott a szívem.  Én is éreztem azt a feszültséget, amit kiálltak az első csók előtti pillanatokban. Bőrömön éreztem a kínt, a szerelmes szív sóvárgását a másik fele után, a küzdelmet a lélek és a test között:

"Voltak sokszor világosabb és józanabb pillanatai, amikor úgy érezte, hogy visszanyerte önmagát, és ilyenkor arra gondolt, hogy csak az egyedüllét és elhagyatottság  űzi vele ezt a borzadályos játékot. Ilyenkor orvosi szemmel nézte önmagát, zagyva és homályos teóriákat állított fel, melyek arról szóltak, hogy testében a kielégületlenség rettentő hosszú hónapjai alatt az asszonyi vágyak megalvadt nedvei gyűltek fel észrevétlenül, melyek lázító mérgeket erjesztenek, és vérébe szívódnak, és hogy mindez, ami vele történik, a magára hagyott test átmeneti betegsége, amelyhez a léleknek semmi köze."

Nagyon tetszett, nagyon érdekes volt, ahogy a lélek harcait leírta, ahogy Miett és Péter meg akarta őrizni az édes szerelem érzését, görcsösen akartak emlékezni a másikra és ragaszkodni a másikhoz. Pedig alkalmat kaptak a továbblépésre, h a görcsös ragaszkodástól megszabaduljanak, és hogy kihasználták-e ezt az alkalmat, arra csak a könyv ad választ...:)

Két szálon fut a történet, váltakozva a fejezetekben. Az egyik Miett napjait fejti ki, kinek férje hadifogságban van, már másfél éve nem kap hírt felőle, küszködök az érzéseivel, tudja, h az erkölcs azt mondja, h várjon rá beburkolózva, de érzi, h lassan megőrül, ha nem tesz vmit...

A másik szál, Péteré, aki inkább közelebb van most Kínához, mint az otthonához, már ki tudja mióta nem kap hírt feleségéről, közben marja a zöld szemű szörny, a féltékenység, h Miett vajon hű maradt-e hozzá, hiszen titkolózott ő már akkor is, amikor együtt voltak. Folyton egy férfi alakját veszi fel ez a szörny, akitől nem képes szabadulni...

Sokáig gondolkodtam, mit tettem volna én a Miett helyében?! Hét év után, amikor szerelmem már megfakult, és nagyon erősen kell kaparnom azokat a sebeket, h végre vérezzen, és felidézhessem azokat a csodálatos érzelmeket, a friss szerelem minden pillanatát, azokat a berögzült mozzanatokat, és az arcát. De vajon Péter jól döntött-e? Vajon jól döntöttek-e? Szerintem igen.

Ui.: És imádom azt a nevet, h Miett.:)

Ui2.: És ne gondoljon mindenki arra, h ez egy csöpögős szerelmi sztori, mert ott van benne a háború kínjai, a hadifogság szörnyűségei, a halál árnyéka. Mindezt nagyon szépen megírva, és viccekkel is tarkítva, pláne Szűccsel, meg egy kis ármánnyal, meg csupa fordulatokkal, amik kicsit klisé szagúak, de ehhez a történethez nem is kell olyan nagy durranás. Szeretem Zilahyt, már be is szereztem a nagyregényét, a Dukay család másfél évszázados történetét. :)