Olvasok ám, Harrist, csak kicsit lassan haladok, pláne, h úgy össze vok kavarodva már benne, h csak úgy nézek. Remélem, kitisztul a helyzet a végére. Na, de a lényeg, h arra gondoltam, leírom nektek, mi újság A kaméliás hölggyel. Még tavaly olvastam, sztem jó kis könyv.
A történet egy egyszerű szerelmes történet, boldogsággal és önfeláldozással:
Gautier Margit kitartott nőként élt Párizsban. Nem volt este, h ki ne mozdult volna otthonról színházba, operába. N. és G. gróf kereste leginkább a társaságát, és ők is tartották el. Margit tüdőbeteg volt, akár csak az édesanyja. De jött egy fiatalember, Armand Duval és halálosan beleszeretett Margitba. Nem volt neki annyi pénze, h úgy tartsa ki a lányt, ahogy a többiek, de szerelme annyira erős volt, h minden adósságot hajlandó volt elviselni és bevállalni, csakhogy az övé legyen a lány. A lány sokszor elküldte, mert nem akart neki fájdalmat okozni, hiszen a szerelem mellett, neki kellett az a fényűzés, amit addig kapott és amit Armand nem tudott neki megadni. Aztán mégis beadta a derekát és megszöktek 6 hónapra. Falun Armand édesapja jelent meg egyszer, h hagyja el a fiút, mert a rengeteg adóssága csődbe viszi a családot, sőt húgának sem tudnak már hozományt biztosítani. Margit ezt megértette és elment, mielőtt Armand visszatért volna, persze ő úgy hitte, h Margit visszament vmelyik kitartójához, ezért ő is elutazott. Aztán már csak egy váratlan halálhír érkezett...
Annyira bírom ezeket a sztorikat, h csak na. Félelmetes, mire nem voltak képesek akkoriban a nők. Itt is, Margit inkább feláldozta szerelmét, h egy másik nőtársának biztosítsa jövőjét. Pedig ezzel nagy szívfájdalmat okozott a drága Armandnak. Ugyanakkor a nő önzősége is segítette sztem a döntést, hiszen visszatérhetett nagyvilági életéhez. Bármit megtehetett.
Ifj. Dumas úgy írta a könyvet, mintha ő is tanúja lett volna az eseményeknek. Úgy kezdi, h elmesél egy történetet. A végén pedig elmondja, h a temetés után döntött úgy, h megírja a szerelmesek történetét.
Mit is mondhatnék még, könnyed szerelmes történet, gondolkodásmentes és egyszerű. Szimpi, na.
És egy kép: 
