..., hogy bepótoljam azt a két novellát...
Az IPM októberi számában, a Pilvax rovatban most Hitseker Mária által szerkesztett Háborús történetekből ajánl figyelmünkbe két novellát. Egyet Jack Londontól, egyet pedig Gárdonyitól. Mind a kettőnek olyan igaz mondanivalója van, h még szemernyi kétség sem fogalmazódhat meg bennünk igazát tekintve.
Jack London: Háború
H. Mária szerint a Háborúban is megfigyelhető J. London az a sajátossága, h sorsokat ábrázol. És tényleg. Egy katonáról szól a történet, akiről egész végig csak annyi derül ki, h 23-24 éves, fekete szemű és aranyderes lovon utazik. Hírvivő a háborúban. Nyugodtan lovagol, figyelve az erdő minden apró rezdülésére, hiszen bármelyik pillanatban eldurranhat egy puska, és ő halott. Egy patakhoz érve, észrevesz egy vörösesbarna szakállú katonát, aki szintén vizet merít a patakból. Lelőhetné, hiszen olyan közel van, de nem tette. Visszafelé egy csapat katonával találkozik, akik golyózáport zúdítanak szegényre. Szerencsére megússza, egy sem talál, amikor vele szemben az a vörösesbarna szakállú ember térdel, puskájával rá célozva, majd lőve.
Gondolkodtam a dolgon, h milyen kimenetele lett volna annak, ha akkor megöli azt a katonát. Megmenekül a golyózápor elől, és nyugodtan visszatér a táborba, vagy esetleg nem lesz akkora szerencséje, h túléli a lövéseket?! És mi lett volna akkor, ha a katona, aki lelőtte, tudta volna, h az ő életén ez az ember megkegyelmezett tíz perccel előtte? Tüzelt volna akkor is? Vagy hagyta volna eliszkolni? Nem szeretem az ilyet. Általában én is mindenkinek jót igyekszek tenni, néha annak a tudta nélkül. Mi van, ha ők is "lelőnek" az első adandó alkalommal?
A másik novella Gárdonyitól a Statárium a másvilágon. Benne a háborúért felelős embereket keresi. Elő is állítja Szent Pétert a Mennyország kapuja elé, és megkezdődik a bíráskodás az érkező lelkek felett. Az egésznek az alapja az, h a pokolba alig megy lélek, de a Mennyországba folyamszerűen özönlenek. Először a katonákat kéri számon, mert ha katona nincs, akkor háború sincs. A katonák mentegetőznek, h ők a reglama szerint járnak el. De ki adta ki azt a reglamát? A Halál főangyala gyorsan elszalad mindenféle rangú emberért, h kivallassák őket. Kezdi a királlyal, aki a miniszterekre hárítja a felelősséget, akik a diplomatákra, akik pedig a népekre. A népek viszont nem akarnak háborút, rajtuk keresztül ráterelődik a gyanú a boltosokra, kocsmárosokra. Ők viszont úgy gondolják, ők a legártatlanabbak, mert csak kuncsaftokat akarnak nagyurak személyében. Áá, az urak csak békében akarnak élni, őket is a generális segíti megmenekülni. Generális persze nem vállalja magára. Ekkor Szent Györgyöt ugrasztják az ördögökért. Meg is érkezik Belzebub, aki szintén nem vállalja magára a felelősséget. Csak annyit mond, h ő csak elvetette a háború okának a magvát az emberek zsebébe, és rajtuk múlik, h kikel-e vagy sem. Szent Péter ki is ürítteti a zsebeket, amikből rengetek arany, vagy váltó kerül ki, kivéve a katonák zsebeit.
Hát ez az. Milyen köcsög a világ, h mással végezteti el a piszkos munkát, h neki minél több legyen. Legyen akár háború, akár béke, ez a viselkedés sajnos mindig létezni fog, amíg ember uralja a bolygót.
