Az év elején döntöttem úgy, h feljegyzést írok azokról a könyvekről, amiket olvastam, mert nagyon sokszor fordult elő velem, h később már nem emlékeztem egyáltalán a könyvre, vagy a szereplőkre, sőt, néha még a szerzőre sem. Sajnos nem tudok mindenre emlékezni, de a könyv befejezte után azonnal leírom, h miről szólt a könyv, és h milyen nyomot hagyott bennem. Mivel közeledik a vizsgaidőszak, és még az angol suliba is van tartozásom, így nem sok időm lesz olvasni. Gondolom a Modern vállalati pénzügyek, vagy a Szervezeti magatartás című könyvek, esetleg csupa érdekes cikk a brit industrial relations-ről tartalma senkit nem érdekel, és a nyom, amit hagyni fognak bennem, nem tűr majd nyomdafestéket... De január végén friss könyvekkel jelentkezem, addig is van még pár idén olvasott könyv a tarsolyomban, meg persze pár kép is...
Paulo
Coelho: A portobellói boszorkány
Egy Erdélyben született árva lány története, akit arab szülők vesznek magukhoz. Iskoláztatják, férjhez adják, gyermeke születik. A spiritualitásban keresni életét és önmagát. Egy speciális tánc révén hatalmas változásokat ér el mind saját, mind a környezete lényében. Egyre többen hisznek a tánc erejében, egyre több követője akad. Persze az egyháznak ez szemet szúr, és tüntetéseket rendez a „szertartások” ellen. A portobellói boszorkány hatalmas veszélybe kerül, ezért megrendezik halálát, majd a mentoránál bújik el Skóciában.
Coelho-tól először a Tizenegy percet olvastam, ami életem első olyan könyve volt, amit legszívesebben rögtön újraolvastam volna. Ehhez képest A portobellói boszorkány csupán középszerű utánzata csak. Valószínűleg azért, mert ez a spiritualitás tőlem távol áll, nem tudok egyesülni vele. Egyetlen gondolat fogott meg: Soha ne tanulj egyedül, mert ha hibázol nincs, ki kijavítson.