joeymano

Ha már így belekezdek egy könyves topikba is, gondoltam, leírom, h mik a kedvenc könyveim is éppen. De inkább kezdjük ott, hogy a legelső könyv, amit végig, az utolsó betűig kiolvastam, az a Frakk és a macskák volt. Azért fontos ezt megjegyeznem, mert rengeteg könyvvel próbálkoztam már előtte is, csak vhogy soha nem értem a végükre. A helyi gyerekkönyvtár szinte heti vendége voltam, és folyton kihasználtam a maximális kivehető könyvek keretét. Persze az egy hónap alatt soha nem tudtam befejezni azt az 5 könyvet. De nagyon tetszett, h a könyvtárban mindig meg lettem dícsérve, h mennyi könyvet is olvasok. Volt a kezemben már a Bambi, Vackor és temérdek Pöttyös könyv, de sosem tudtam befejezni őket. Kivéve a Frakkot. Emlékszem, az utolsó oldalakat a kertben fel s alá sétálgatva olvastam el, és utána örömkönnyektől fulldokolva rohantam szüleimhez, mamámékhoz, h befejeztem egy könyvet. Nagyon nagy élmény volt az akkor nekem. Persze a kötelező olvasmányokkal sosem boldogultam. Nagyon keveset olvastam el belőlük. Amik viszont igen, azok általában nagyon is tetszettek. Ilyenel voltak a Robinson, Goriot apó és Az aranyember. Ezek után már ráéreztem az olvasás szépségeire, és elkezdtem falni a könyveket. Azt hiszem kezdtem a 6 kötetes Sisi sorozattal, és folytattam még rengeteg Sisi életrajzzal, aztán folytattam a töri órán a tanár és a töri könyv által ajánlott könyvekkel, különösen a második világháborús beszámolókkal és a zsidók életével kapcsolatosakkal. Később sztem már mindenfélét olvastam, mindent, aminek megtetszett a története, mindegy volt nekem, h ki írta, milyen stílusban, csak olvastam. Ma már az író stílusa is sokat számít a könyv választásánál. Ezt úgy vettem észre magamon, h a könyv első 50 oldalát nagyon nyögvenyelősen tudom csak olvasni. Ennyi idő kell, h hozzászokjak az író stílusához. Utána már nincs vele probléma.

Na, de h mik a kedvenceim most? Három van, de nem is tudom, h melyik jobb a másikaknál, ezért csak leírom, ahogy eszembe jutnak. A mindenkori kedvenc Ken Follett Katedrálisa, mert imádom, h olyan hosszú, és olyan sokáig lehet kísérni az emberek életét, h olyan egyszerűen és természetesen írta le a környezetet, vagyis h a korabeli kort olyan hűen ábrázolja. Vagyis egyszerűen tökéletes. Hozzáteszem, h olvastam a folytatást is, de az nem lett olyan tökéletes, mert a sztori ismétlődött csak 200 évvel később.

A másik kedvenc könyvem Coelho Tizenegy perce, amit legszívesebben újra elolvastam volna, amikor a végére értem. Csíptem azokat az alapigazságokat, amiket megfogalmazott Coelho, amiket a lelkünk mélyén mindannyian tudunk, csak soha nem fogalmaztuk meg. A következő Coelho művem a Portobellói boszorkány volt, de ezt a könyvet nem értettem, nem tudtam azonosulni vele. Talán a túlságosan misztikus volta miatt...

A harmadik kedvenc könyvem Murakami Haruki Kafka a tengerparton című könyve. Teljesen odavoltam érte olvasás közben. Annyira jól meg van írva, h még az utolsó oldalon is azt hiszi az ember, h folytatódni fog a történet, pedig nem, mert egyszer csak vége szakad. Ez a könyv pont olyan, mint én: kesze-kusza, kibogózhatatlan, érdeklődést felkeltő és hirtelen abbaszakadó. Zseniális. Utána rögtön meg is vettem két másik könyvét, de még nem olvastam őket, de nagyon kíváncsi vok. Lehet, h a Jókai után azzal folytatom...

Aztán még említhetném Dumas Monte Cristo grófját, ami ugyancsak egy nagyon jó könyv. Pláne, h imádom a 18-19. századot és az ekkor játszódó műveket. Különösen a francia és az angol területen játszódókat.

Aztán az első könyv, amin sírtam az a Gyűrűk ura volt, amikor Samuval állnak a végén a vulkán oldalán, és úgy hiszik, h már nincs visszaút, és meg fognak halni. Az egy nagyon megható rész volt. Kár, h éppen vonaton ültem közben. :(

Jah, és el ne felejtsem Thackery Hiúság vásárát. Nagyon jó, nagyon tetszett, csak egy baj volt vele, h igaz, h legnagyobb kincsemnek számít ez a könyv, mert 1905-ben nyomták, de sajnos elég régi a nyelvezete, amit a végére sem tudtam megszokni. Ezért majd egyszer el szeretném olvasni újra, persze egy újabb kiadást.