Elég rosszul folytatódik az idei Várólistacsökkentés, pedig úgy gondoltam Jane Austen nem okozhat nekem csalódást. Hinni a templomban kell, szokás mondani. Az viszont tény, hogy rettenetesen megszenvedtem ezzel a kötettel.

Adva vagyon két lánytestvér, akik férjet keresnek maguknak. További szereplők: bugyuta, pasivadász hölgyikék, unalmas, pletykás vénasszonyok, egy régi sérelem miatt folyton szomorkás és epekedő úriember, egy csélcsap, ki ha ő nem fiatalember. Szóval a szokásosak.

A két ifjú hölgy, Elinor és Marianne jelleme egyáltalán nem fogott meg. Nem volt semmi különbség a két lány között. Na jó, az egyik kicsit szabadszájú volt, a nővére meg folyton kiudvarioskodta a kellemetlen szitukból a társaságban. Elinor mégsem volt az a sziporkázó elme, aki le tudta ütni a magas labdákat, Marianne száját pedig folyton befogta az írónő, sőt elég sokszor ki is zavarta a szobából.

Az összes szereplő borzasztóan idegesítő volt, szavamra mondom, azt reméltem, ez a stílus olyan szinten elviselhetetlen volt részemről, hogy komolyan azt hittem, halálra unom magam ezeken a semmilyen társalgásokon. Egyáltalán nem leltem meg azt a finom iróniát, amit úgy szeretek Austenban. Mintha ezzel a történettel eltúlozta volna a kor sajátosságait, mintha már ő sem találta volna kifigurázhatónak. Sőt, a végét olyan hirtelen csapta le, mintha maga is megunta volna a történet írását, és már nem volt kedve bővebben kifejteni. Holott előtte igazán bő lére volt eresztve a dolog. Borzalmasan untam, nem tehetek róla. És még a cselekmény sem volt sokat mondó, nem volt benne fordulat, vagy volt, és annak szánta, csak én nem érzékeltem.

Az a baj, hogy a Büszkeség és balítélet olyan magasra tette nekem a mércét, hogy azóta is ezt várom Austen könyveitől, és kezdek megijedni, hogy az valamilyen kiemelkedő teljesítmény volt, amit nem tudott megismételni. Valakinél (ne haragudj, hogy már nem emlékszem, ki voltál) azt olvastam, hogy A klastrom titka valami teljesen más lett, mint a többi könyve. Ezt az esélyt még megkapja tőlem a kisasszony, de ha ezt is eljátssza, én nem tudom, mit fogok már gondolni róla, mert lassan kezd a mérleg nyelve lenyomódni a B&B kárára...

Jane Austen: Értelem és érzelem. Ulpius-ház, 2010.