Ártatlanul, nem is gyanakodva kezdtem el olvasni a könyvet. Az eleje nagyon kusza volt, nehezen értettem meg a váltásokat E/3-ból E/1-be, és vissza. Mégis voltak gondolatok, a nagyapa gondolatai, amik elkezdtek megtapadni az elmémben a mondandójával. Aztán már csak azt vettem észre, hogy csapkod a falhoz a történet, oldalról oldalra, újra és újra.
A zsidó Yediyah színházi kritikákat ír egy lapnál, míg egy nap a teljesen nyugis életébe belekúszik egy per, amiről neki kell tudósítania. Jogi háttér híján színházként közelíti meg a pert, ami folyamatos improvizálásból áll, és aminek nem ismert a végkimenetele még a színészek számára sem. A per Werner Sonderberg ellen szól, akit azzal vádolnak, hogy megölte a nagybátyját. De miért vallja magát bűnösnek és ártatlannak? És miként fonódik össze a két ember története?
Elie Wieseltől ez volt az első könyvem. Egészen eddig még nem is hallottam róla, pedig már rengeteg könyvet szerzett a borító alapján. Elie Wiesel Máramarosszigeten született, magyar származású, és zsidó vallású. Őt és családját is deportálták a háborúban, de csak ő élte túl. '86-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. És már csak azt nem értem, hogy nálunk miért olyan ismeretlen az író?!
Két nagyon fontos kérdést boncolgat a történet sok apró, egyéb fontos kérdés mellett. Az egyik a bűnösségről, a másik az emlékezésről, a családról és a szeretetről szól. Konkrétan nem tenném fel ezeket a kérdéseket, mert félek, hogy spoiler lenne. De foglalkozik még az ítélkezés, a szerelem, a barátság, a hivatás fontos kérdéseivel is.
Nagyon tetszettek a nagypapa elmélkedései, ahogy az elején említettem is, adtak egyfajta hozzáadott értéket a műhöz, amitől nekem még súlyosabbá tette az amúgy is súlyos témát. Gondolom sejtitek már, hogy a háború és a holokauszt téma nekem mindig is súlyos téma, amivel időnként szeretem kínozni magam. És az volt a legjobb ennél a könyvnél, hogy felfedeztem egy újabb témát, amit eddig még nem jártam körbe, és a molyon kaptam is két olyan könyvcímet, ami ezzel foglalkozik. A Régikönyvek.hu jóvoltából pedig sikeresen meg is rendeltem magamnak őket, pláne, hogy ingyen fogják házhoz szállítani nekem őket a héten a másik négy könyvvel együtt, amiket még hozzácsaptam a rendeléshez... :)
De elkanyarodtam a témától. Azt leszámítva, hogy nem nagyon értettem a váltások miértjét, hogy miért kellett az elején folyton szemszöget váltani, a végén már kezdtem megszokni, és csak kicsit zavart, de azért zavart. A téma fontossága, az új szemszögből való vizsgálat lehetősége viszont kiküszöbölte ezt az apró eltévelyedését az írónak. Mivel tetszik a sok kérdés, amit boncolgat, biztosan fogom keresni még a könyveit.
